Dobi Piroska műveiből nyílt kiállítás a Párbeszéd Házában

Bevezetőjében Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Házának igazgatója kiemelte: Dobi Piroska képei egyértelműen utalnak arra, hogy szüntelenül a kapcsolatok feszültségében telik az életünk, rész az egésszel, egész a résszel, az egyén a közösséggel, a családtagok egymással, s ebben a dimenzióban igyekszünk megtalálni egymással a hangot, törekszünk egyetértésre, kihozni a pozitívumokat a feszültségekből. P. Sajgó idézett Dobi Piroska Derengés című, himnuszszerű költeményének befejező részéből: „A Fénybe vágyakozom, Istenem!/ Egyetlen Atyám vagy/, az emberi Atyák sokasága/ csak hozzád vezető szeretetek voltak számomra./ Nevemet egyedül Te tudod, Istenem, Édes!/ Ki számtalan teremtményed/ emberek, állatok, növények,/ ismert és ismeretlen minőségek/ minden személyét SZEMÉLYKÉNT ismered és szólítod,/ mert kimondhatatlan gazdaságodban és szerelmedben képes vagy mindegyikkel,/ a MINDDEL/ úgy lenni édes együttlétben,/ hogy a számtalan Én-Te viszony mindenkor és minden esetben teljes marad./ Ez, a Te Atyaságodból fakadó szeretet/ megváltást, nyugalmat ád az én lelkemnek./ Mondják, Te előbb voltál közel hozzám,/ mint én. De mivel Te Mindnyájunkkal együtt élsz,/ közelebb, mint mérni tudnánk – én sem lehetek távol tőled.! Nem vész el tehát az EMBER!/ Ez a Reménység gazdag,/ gyönyörűséges ruhába burkol engem./ Valóban felfedezem az örömhírt hozó,/ égő aranynál fényesebb lábú HÍRNÖK, SZÓVIVŐ, MESSIÁS, bűntelen Fiad tanítását:/ ’…az én igám könnyű és gyönyörűséges’!”

A Párbeszéd Házának igazgatója kifejtette: Aki megtapasztalja a derengést, az tudja, hogy van fény és van sötétség, és él benne a vágyakozás a nagyobb fényre, a teljességre való látásra. A derengésből jutunk el a fénybe, s a földi homályban is jelen vannak a fentről érkező jelek, ne félj, nem vagy egyedül, nem hagylak itt a földön, hazatérsz egyszer az égi hazába. Dobi Piroska képei segítenek bennünket abban, hogy már itt, ebben a földi derengésben is minél többet felismerjünk a fénybe, a teljes látáshoz vezető jelekből.

A kiállítást Kratochwill Mimi nyitotta meg. A művészettörténész beszélt a triptichonokról, így például a millenniumra készült Szent István hármasoltárról, mely már sok helyen hirdette első szent királyunk államalapítását és a Dobi Piroska által is legfontosabbnak vélt gondolatkört. Ehhez kapcsolható a múlt és a jelen együttéléséről beszél egy másik triptichon, A kor, amiben éltem címmel. Az átélt örömöket, megszenvedett élettörténéseket vehetjük itt számba, amihez a művésznő több táblaképe is kapcsolható a tárlaton. Kratochwill Mimi kiemelte: az a triptichon, ami Dobi Piroskában a legmélyebben uralja belső énjének horizontját, szeretett szentjének, Assisi Szent Ferencnek állít csodálatos, egyedülálló emléket. Hatalmas tehetsége összefogja a több mint nyolcszáz éve született Ferenc életének, csodáinak, rendalapításának mozzanatait, „égi és földi lebbenő alakjaival, a tiszta kékség igézetében.” Teremtő ereje kifogyhatatlan e szent bemutatásánál, és sok festménye idézi újabb és újabb epizódokban történeteit.

Dobi Piroska művei áhítatot, rácsodálkozást sugallnak, kutatják a világmindenséget, az ég és föld megfejthetetlen szféráit, a Biblia ó- és újszövetségi jeleneteit, melyeket a festőművész különös érzékenységgel állít elénk. Mi pedig, saját tudásunk, képességünk és érdeklődésünk szerint belemélyedhetünk a pillanatokon keresztül a Mindenségbe – mondta Kratochwill Mimi. Hozzátette: a Feszület című alkotás megkoronázza ezt a tárlatot, amit a festőművésznő így ajánl: „Amit festettem, az igaz.”

A tárlat másik rendezője, Jung Lídia, a művésznő unokája személyes vallomásában elmondta: ezek között a képek között nőtt fel, és sokat gondolkozott azon, mi a különbség nagymamája és más festők alkotásai között? Jung Lídia gondolati festészetként határozta meg Dobi Piroska művészetét, gondolati tér az, amit látunk a képeken. Minden egyes kép azt foglalja össze, hogyan ötvöződnek lexikális ismereteink, vizuális emlékeink, elképzeléseink, miként értjük meg a világot. A történetek különbözőek, mégis, szoros egységben vannak egymás mellé állítva, egymással összefüggő és működő rendszert alkotnak. Ilyen a világ Dobi Piroska képzeletében. Színes, tág, mögöttünk a történelem, előttünk a jövő, a feladatok, fölöttünk az Isten, a világosság. Felelősséggel tartozunk mindenért, amit teszünk. Dobi Piroska a szintézist keresi, anyagot mozgat és tárgyakat hoz létre, az Igazságot keresi, törekszik annak felmutatására, vallva, hogy eleve Istenben született a cselekvés és a gondolatiság. Ennek megfelelően az igazi művészet Isten szolgálata, ami a jóra való törekvésben nyilvánul meg, a Jó szolgálatában áll, így Dobi Piroska munkássága is – mondta Jung Lídia.

A tárlat július 21-ig látható, hétköznapokon, 15-18 óra között.

Fotó: Tarr Máté

Bodnár Dániel/Magyar Kurír