„Ébresszétek fel a világot!” (3. rész)

A harmadik részben érintett témák: a szerzetesi képzés négy alappillérre; kitartó párbeszédre, a nézetek türelmes ütköztetésére van szükség; a képmutatás, a klerikalizmus az egyik legszörnyűbb rossz; a mai fiatalokhoz új nyelvezet kell; atyákat, testvéreket, útitársakat kell képezni.

„A képzés kézműves, nem pedig rendőri munkát jelent.”

Ferenc pápa ezután meghallgat néhány kérdést a képzés témájáról. Azonnal válaszol, és megjelöli az elsődleges fontosságú dolgokat: „A szerzeteséletre készülők képzése alapvető fontosságú. A képzés négy alappillérre épül: spirituális, szellemi, közösségi és apostoli képzés. El kell kergetni azt az ábrándot, mely szerint a szerzetesi élet menedék és vigasz egy nehéz és bonyolult »külső« világgal szemben. A négy alappillérnek [vagyis a négyféle képzésnek] a noviciátusba lépés első napjától kezdve egymáshoz kapcsolódóan kell zajlania, nem egymás után kell megszervezni őket, és interakcióban kell lenniük egymással.”

A pápa tudatában van annak, hogy a képzés problémájával nem könnyű ma megbirkózni: „A mai kultúra sokkal gazdagabb, és sokkal több benne a konfliktus, mint amelyikben egykor mi éltünk, évekkel ezelőtt. A mi kultúránk egyszerűbb és rendezettebb volt. Ma az inkulturáció másfajta hozzáállást kíván tőlünk. Így például: nem lehet úgy problémákat megoldani, hogy ezt vagy azt megtiltunk. Kitartó párbeszédre, a nézetek türelmes ütköztetésére van szükség. A problémák elkerülése végett bizonyos növendékházakban a fiatalok összeszorított fogakkal igyekeznek minden nagyobb hibát elkerülni, betartani a regulát állandó mosolygás közepette, hogy egy napon végre hallhassák: »Jól van, letelt a képzési időd.« Ez képmutatás – a klerikalizmus gyümölcse – az egyik legszörnyűbb rossz, ami létezhet. E nyáron mondtam már a Latin-amerikai Püspöki Tanács (CELAM) püspökeinek Rio de Janeiróban: le kell győzni ezt a klerikalizmusra való irányultságot mind a szerzetesi növendékházakban, mind a szemináriumokban. Összefoglalom egy tanácsban, melyet egykor fiatalként kaptam: »Ha előre akarsz jutni, gondolkodj világosan, és beszélj homályosan.« Világos felszólítás volt a képmutatásra. Ezt minden áron el kell kerülni.” Rióban ugyanis Ferenc pápa a klerikalizmust jelölte meg azon egyik oknak, amely felelőssé tehető, amiért Isten népében az „érettség és a keresztény szabadság hiánya” figyelhető meg. (10)

Aztán: „Ha egy szeminárium túl nagy, akkor kisebb közösségekre kell bontani, külön növendéknevelőkkel, hogy tényleg kísérni tudják az embereket. A vezető és a vezetett közötti párbeszédnek komolynak, félelemmentesnek, őszintének kell lennie. Figyelembe kell venni azt is, hogy a képzési időszakban lévő mai fiatalok nyelvezete eltér a korábbiakétól: korszakváltást élünk át. A képzés kézműves és nem rendőri munkát jelent. A szívet kell alakítanunk. Különben kis szörnyetegeket képzünk. És aztán ezek a kis szörnyek nevelik Isten népét. Na ez az, amitől igazán libabőrös leszek!”

A pápa ezután azt is hangsúlyozta, hogy a képzésnek nem csupán a személyes növekedésre kell irányulnia, hanem mindig szem előtt kell tartani a képzés végső perspektíváját is, vagyis Isten népét. Amikor embereket készítünk fel, akkor azokra kell gondolnunk, akikhez küldetésük szól: „Szüntelenül a hívőkre, Isten hívő népére kell gondolni. Úgy kell az embereknek képzést nyújtani, hogy tanúi legyenek Jézus feltámadásának. A növendéknevelőnek arra kell gondolnia, hogy a képzésben lévő személynek az lesz a feladata, hogy törődjön Isten népével. Mindig Isten népében, azon belül kell gondolkodni. Gondoljunk csak azokra a szerzetesekre, akiknek a szíve olyan savanyú, mint az ecet: ők nem valók arra, hogy Isten népét vezessék. Tehát nem ügyintézőket, vállalatvezetőket kell képeznünk, hanem atyákat, testvéreket, útitársakat.”

Ferenc pápa végezetül egy további veszélyre is fel kívánta hívni a figyelmet: „ha egy fiatalt felszólítanak arra, hogy hagyja el a szerzetes intézményt a képzés során felmerült komoly problémák miatt, s azután őt felveszik egy szemináriumba, ez egy másik súlyos probléma. Nem olyan emberekről beszélek, akik elismerik bűnösségüket: mindnyájan bűnösök vagyunk, de nem vagyunk mindnyájan romlottak. A bűnösöket fogadjuk el, a romlottakat azonban ne.” És itt a pápa felidézte XVI. Benedek nagy eltökéltségét a szexuális visszaélésekkel szembeni fellépésre: „szolgáljon példaként számunkra, hogy a személyre szabott képzést komolyan felvállaljuk, miközben állandóan szem előtt tartjuk Isten népét.”

JEGYZETEK
10. Jorge M. Bergoglio: Beszéd a Latin-amerikai Püspöki Tanács (CELAM) felelős püspökeinek találkozóján, az általános koordinációs gyűlés alkalmából a Centro de Estudos do Sumaréban, Rio de Janeiro, 2013. július 28.

Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: © La Civiltà Cattolica 2014 I 3–17. (4 gennaio 2014)

(A beszámoló magyar nyelvű fordításának közreadását holnap folytatjuk)

© Magyar Kurír