Egerben virrasztók a sydney-i pápai szentmisén

Az ifjúsági világtalálkozók csúcspontját, a vasárnapi szentmisét mindig egy szombat esti virrasztás előzi meg. Ezt a programfelépítést követte a Magyar Sydney is: este 9 órától zenés, imádságos vigília kezdődött Spányi Antal székesfehérvári püspök vezetésével, a Chemin Neuf Közösség közreműködésével.

Köszöntő szavaiban Spányi Antal így fogalmazott: az egyház a fiataloktól bátorítást nyer a pasztoráció új útjainak keresésében. Szavait taps fogadta. A püspök azt kívánta: Istenre és egymásra figyelve, örömben és békében töltsük együtt az estét. A vigília során a magyarországi történelmi keresztény egyházak által erre az esztendőre meghirdetett Biblia éve kapcsán a Könyvek Könyve különösen a középpontba került. Ezt fejezte ki az is, amikor Spányi Antal szerzetesek és fiatalok kíséretében ünnepélyesen bevonult a Szentírással és elhelyezte azt a színpadon.

A pergős, táncos-zenés együttlétet olykor egy-egy kiscsoportos beszélgetés, pantomimjáték, elcsendesedés, valamint két szerzetes és egy házaspár hivatásról szóló tanúságtétele színesítette.

Spányi Antal püspök ezután néhány gondolatát osztotta meg a fiatalokkal. Sok könyv vesz bennünket körül – mondta, és olvasmányaink meghatározzák gondolkodásunkat, ezért nem mindegy, mit és hogyan olvasunk. Felidézte egy személyes emlékét, amikor gyermekkorában kapott egy szentírást, melyből minden reggel iskolába indulás előtt elolvasott egy részt, és azt útravalóul magával vitte aznapra. A Biblia a legelterjedtebb könyv, a legtöbb nyelvre lefordított könyv, kultúrtörténeti jelentősége felmérhetetlen, műveltségünk része, elengedhetetlen a művészetek megismeréséhez. A keresztények számára azonban még ennél is többet jelent: kincs, egész életünket meghatározó ajándék. Általa Isten maga szól hozzánk, kimondja lényének legmélyét, legtitkosabb bensőjét, feltárja az üdvösség tervét. A Szentírás az Oltáriszentség mellett lelkünk legfontosabb tápláléka, a helyes istenfogalom alapja, és megtanít a helyes imádkozásra. A püspök végül arra bátorította a fiatalokat: legyen a Biblia számukra napi erőforrás, eligazítás, lelki táplálék, hogy benne felismerjük a bennünket szeretettel váró Atya hangját.

A virrasztás közös énekléssel, tánccal zárult, majd éjfélkor kezdetét vette a várva várt program, a „Helló, Sydney!”. Ennek során először is bemutatták a résztvevőknek azt a két fiatalt, akik a Magyar Sydney plakátján szerepeltek, és jelen is voltak a találkozón.

Ebben az időben nemcsak Egerben, hanem Európa több városában, így például a franciaországi Paray-le-Monialban, a csehországi Velehradban (ahol cseh és szlovák fiatalok gyűltek össze), valamint a németországi Passauban is szerveztek a sydney-i találkozóhoz kapcsolódó ifjúsági rendezvényt. Passauból és Sydney-ből élő telefonos kapcsolással sikerült kapcsolatot teremteni a kint lévő magyar fiatalokkal.

Az ezt követő zenei blokkban a fiatalok a párizsi (1997), a római (2000), a torontói (2002) és a sydney-i világtalálkozók himnuszát énekelhették együtt az ezen az estén szolgált együttesek tagjaiból álló rögtönzött zenekarral.

Hajnali 1 óra táján került sor azoknak a műveknek az értékelésére, amelyeket a fiatalok különböző szokatlan anyagokból (szúnyogháló, hungarocel, hurkapálca) kreatív módon készítettek.

2 órakor – amikor Sydney-ben már délelőtt 10 óra volt – kezdődött az ifjúsági világtalálkozó záró szentmiséje a Szentatyával, amelyet élő közvetítés és tolmácsolás segítségével követhettek figyelemmel a Magyar Sydney vállalkozó kedvű résztvevői.

(A sydney-i záró szentmiséről szóló külön hírünk itt olvasható.)

A pápa bejelentését, miszerint 2011-ben újra európai város, mégpedig Madrid lesz a világtalálkozó helyszíne, kitörő tapssal fogadták az egri Körcsarnokban virrasztó fiatalok. A legkitartóbbak hajnali 5 óra körül tértek vissza szállásukra. Akik nem maradtak fenn eddig, azok a délelőtt 11 órakor kezdődött záró szentmise előtt a bazilikában hallgathatták meg a pápa szentbeszédét. Itt hivatalosan Erdő Péter bíboros jelentette be a következő helyszínt, s a mise után a bazilika lépcsőin már többen arról beszélgettek: oda tényleg el kellene menni, s addig meg is lehetne tanulni spanyolul…

Horánszky Anna/Magyar Kurír