Egész népek élete kerül veszélybe, ha nem segítjük Északkelet-Afrikát

Afrika szarvában az éhínségnek még nincs vége, még ha egyes szakértők igyekeznek is enyhíteni a katasztrófáról szóló híradásokon. A média és ennek következtében a közvélemény amúgy is csekély figyelemmel fordul az afrikai nyomorúság felé – nem vagyunk képesek hosszú ideig figyelni egy-egy hírre. Korunk egyik nagy problémája – állapítja meg Impagliazzo – a gyorsaság és ezzel együtt a felszínesség.

Kenyában a szárazságot követő esőzés enyhített ugyan a helyzeten, de egyben újabb bajokat is hozott: a menekülttáborok sártengerré váltak, kolerajárvány sújtja az amúgy is legyengült lakosságot. A megmaradt állatállomány szempontjából azonnali eredménye van az esőzésnek, a földnek azonban hosszabb időre van szüksége, hogy táplálhassa a népet. Afrika szarvának tehát ma még szüksége van a segítségre. A Szomália és Kenya között vándorló menekültek egyre nehezebb helyzetben vannak, amióta Kenya megtámadta az al-Shaabab (szomáliai iszlamista felkelők) területeit.

Kelet-Afrikában már régóta várható volt az éhínség, hiszen az elmúlt két évszakban nem esett eső. Amíg ki nem tört a járvány, addig erről nem lehetett hallani. Ma már négymillió ember, köztük sok gyermek szenved súlyos éhínségtől Kenyában és Etiópiában. Az etiópiai helyzetről csak becslések vannak, mert a déli területek gyakorlatilag megközelíthetetlenek.

Impagliazzo szerint ezt a politikai-humanitárius válságot kezelni kell, a segítségnyújtásnak nem szabad megfogyatkoznia. A számítások szerint Szomáliában még legalább tíz hónapig lesz szükség segítségre. Az ENSZ az arab államokat próbálja meg ösztönözni, mivel őket könnyebben beengedik az iszlamisták által ellenőrzött területekre. Kenyában is legalább tavasz végéig lesz szükség a segélyekre. A Kenyan for Kenyans elnevezésű, országon belüli mozgalom kezdetben sikeres volt ugyan, de sajnos egyre több a korrupció és a csalás. Még az ENSZ világélelmezési programja számára is gondot jelent a szállítás a rendkívüli mértékben megemelkedett költségek miatt.

Amennyiben a nemzetközi figyelem gyengül, a népesség hosszú időn keresztül látja kárát. Újjá kell építeni az elhagyott falvakat, fel kell éleszteni a kiapadt kutakat, össze kell szedni a nyájakat, újra kell kezdeni a földművelést. Csakis így maradhat életben ezeknek az országoknak a földművelő népessége. Az embereknek vissza kell térniük otthonaikba, de ehhez segítség kell. Egy menekülttábor bezárásához nagy erőfeszítések kellenek, gyakran inkább évekig, vagy örökre fenntartják inkább őket, borzalmas körülmények között.

Gyakran megtörténik, hogy üzérkedés céljából bizonyos szervezetek felnagyítják a válsághelyzeteket. Afrika szarvában ennek az ellentéte történik éppen. Ugyan előre jelezték a válságot, most mégis keveset beszélnek róla. A szomáliai politikai válság megoldása igen nehéz, de addig is sokat tehetünk azért, hogy a lakosság minél kevesebb kárát lássa.

Magyar Kurír

(tzs)