Egy közös ház – a Pannonhalmi Főapátság legújabb kiállítása

Kultúra – 2017. március 21., kedd | 21:58

Március 21-én, Szent Benedek ünnepén nyitották meg Pannonhalmán az Egy közös ház címet viselő tárlatot, amely egymástól nagyon különböző, tágan értelmezett közös házakat mutat be.

Vajon van-e közös pont egy vidéki városháza alagsorában működő súlyemelő klub, a háromezer embernek otthont adó óbudai „faluház”, egy alföldi motorvonat, egy faluszéli református drogterápiás otthon, egy kisvárosi romkocsma és egy négygenerációs kertvárosi családi ház vagy éppen a dunai horgászokat tömörítő Facebook-csoport között? Pannonhalma ezeréves apátságának legújabb tárlata erre próbál meg válaszokat keresni. Hét ház, hét képes történet egy különleges fotókiállításon; Ajpek Orsi, Kummer János és Ujvári Sándor fotográfusok fényképein. A tárlat ismét a Főapátság elképzelése és mecenatúrája révén valósult meg.

A fotósorozatok egy sajátos és hiteles Magyarország lenyomatot jelenítenek meg a megmutatott közösségeken keresztül. Hiteleset, mert hetekbe telt, mire egy-egy közösség megnyílt és megmutatta őszinte pillanatait. A kiállítás szakmai vezetését Virágvölgyi István kurátor irányította, aki a következő gondolatokat fogalmazta meg köszöntőjében: „Amikor új lakásba költözünk, ösztönösen kíváncsiak vagyunk az előző tulajdonosokra, mégsem az az első gondolatunk, hogy összekapcsolódott velük a sorsunk. Pedig távolabbra tekintve, a világ legrégebb óta álló építményének tartott, majd hétezer éve épült franciaországi sírokra, vagy például az idén ötszáz éves reformáció origójának számító wittenbergi vártemplomra gondolva mégis érezzük, hogy a négy fal között van valami megfoghatatlan plusz, amit legtöbbször a hely szellemeként emlegetünk, és ami összeköti az ott megfordult embereket. Pannonhalma ezeréves apátsága alkalommal, szövegkörnyezettel, térrel és hellyel kínál, hogy kicsit távolabbról ránézzünk közös házaink ismerősnek tűnő, de a mindennapokban kevés figyelmet kapó rezdüléseire.”

A kiállítást Winkler Nóra művészeti újságíró nyitotta meg és elemezte a kiállítás fotóit: „Rengeteg apró megfigyelés és döntés van e képekben. A valóságot látjuk, közelről és őszintén, de jól szerkesztett, jól komponált kivágásokban. Ha minden jó, egy néző nem időz ezekkel a részletekkel, csak azt érzékeli, működik az elé tárt világ, átélhetővé, érdekessé válik, de ebben a készítők felől sok munka van. Olyan finom, érzékeny, akár alázatos jelenlét, amivel meg se zavarják a helyzeteket, hogy azok mehessenek a maguk módján, mégis közel képesek menni hozzájuk.

Ilyen finom intimitás van a gyereket fürdető pár együttlétében, a híres Csontváry festmény reprodukciója előtt az ágyban ülő néni alakjában, a fodrászat hajcsavaróinak sokat látott női világában és az ezdőterem kopott eszközei előtti három generáció férfivilágában. Átélhető a reggeli hideg a vonaton telefonozó lányok körül, átélhető, hogy tétje van a dolgoknak a drogterápiás ház ágyán pihenő férfiban, hogy másképp, de tétje van a fellépésre sminkelő nőknek Esztergomban.

Minden képen az látszik, az élet él és élni akar, és mérettől, helyszíntől függetlenül résmentesen tölti ki, népesíti és lakja be az összes felkínált teret. Főz benne, hajat vág benne, beszélget, ünnepel, játszik, segít, italt kínál, beágyaz. Ez semmi más, csak az élet, de hát annál mi is lenne nagyobb?”

Dejcsics Konrád bencés szerzetes, a Főapátság kulturális igazgatója köszöntőjében megvilágította az idei évad pannonhalmi mottójának (Közös ház) eredetét is: „Egy koranyári napon a prefektusi konferencián megállapodtunk abban, hogy egyértelműen kereteket szabunk azoknak a diákjainknak, akik a Hospodár-kertben, ott, ahol most a Tornacsarnok épülete áll, felmásznak a fákra és megeszik a cseresznyénket. El is mentem az osztályomhoz, és mondtam nekik, hogy fiúk, nincs több cseresznye. Mire ők: de hát az is a Főapátságé, nem?

Akkor értettem meg először, hogy ez a ház a 11.000 négyzetméternyi tetővel közös ház, és még a kert is közös otthon. Talán valahonnan innen is forrásozik az idei főapátsági évad vezérgondolata: közös ház. Mert ha itt élünk, otthonra találunk egymás mellett.

A főapátság a „Közös ház” gondolat jegyében közel hetven programot szervez az idén is: a kiállítástól a koncertekig; a zenei fesztiváltól az orgonahangverseny-sorozatig; csend kurzustól a papi fitnesz lelkigyakorlatig; a Márton-maratontól a vezetői konferenciáig. Mindezekben azt keressük, hogyan tudunk párbeszédben, testvérként otthon lenni a nagy közös házban. Ennek a sorozatnak kiemelten fontos eleme a most nyíló Egy közös ház fotókiállítás.”

Ma már elképzelhetetlen, hogy közös házaink sorából kimaradjon a virtuális tér. Kézenfekvő volt, hogy a jelenleg legnagyobb ilyen magyarországi „ház”, a Facebook is adott egy témát. A hetedik „ház” egy olyan csoportot mutat be, amelyik egy valódi földrajzi helyhez is köthető ugyan, de a virtuális tér nélkül mégsem jöhetett volna létre, ez pedig a dunai horgászok Facebook-csoportja, akik a Komárom–Dunaújváros, Esztergom–Paks, vagy Budapest–Baja közötti távolságok miatt aligha beszélgethetnének egymással másként. Minthogy ennek a „háznak” a lakói nem – vagy csak kisebb csoportokban – találkoznak egymással, így a közös felületen a tagok által közzétett képekből válogatva mutatja be a csoportot a tárlat.

A Főapátság Főkönyvtárában a reformáció kezdetének 500. évfordulójára emlékezve kamarakiállítást is berendeztek. A tíz tárlóban a reformáció szellemi atyjainak, legjelentősebb képviselőinek az egyik legnagyobb apátsági könyvgyűjteményben őrzött műveit az idelátogatók jövő év március 21-ig tekinthetik meg. A fotókiállítás pedig 2017. november 10-ig ingyenesen megtekinthető.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria