Egyedülálló középkori temetőt tártak fel Budán

A Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás)-templom rekonstrukciójához kapcsolódva 2005 óta végeznek régészeti feltárásokat a templom körül. A több éve zajló ásatások során először a templom északi oldalán húzódó temetőt tárták fel – ahol mintegy 160 sírt találtak –, majd a déli oldalon folytattak kutatásokat, végül a keleti oldalon kezdték meg a vizsgálatokat a tervek szerinti csatorna nyomvonalán.

Nyékhelyi Dorottya, a feltárási munkálatokat vezető régész szerkesztőségünknek elmondta: írásos feljegyzésekből tudták, hogy a templom körül temető volt, de a most feltárt terület megdöbbentő temetkezési intenzitású volt.

A munkálatok során nagy épségben találták meg az itt fekvő budai polgárokat, akik XIII–XVI. század között temetkeztek ide, s minden bizonnyal a plébániához tartozó hívek voltak. A sűrű és intenzív temetkezési helyen koporsós és textilbe csavart maradványokat egyaránt találtak, valamint együttes temetéseket is feltártak – például gyermekével együtt eltemetett anyát. 

A temetőben évszázadok során sűrűn egymásra temetett, melléklet nélküli sírokra bukkantak, viszonylagos épségben. A feltárás során talált övcsatok és kapcsok arról árulkodnak, hogy textilben, ruházatban temették el őket. Egyéb mellékletekre nemigen találtak, de ez a kor szokása szerint nem is volt szükséges. A déli oldalon például egy rózsafüzér maradványait találták meg.

Itt most több évszázad lenyomatát láthatjuk – ismertette Nyékhelyi Dorottya. Ez a 6-8 sírrétegrend azt jelenti, hogy több évszázadon keresztül temetkeztek ide. Csakúgy mint napjainkban, a rátemetésnek a középkorban is volt egy időhatára, ezt a budai jogkönyv is szabályozta. Ugyanígy szabályozva volt az is, hogy a templomon belül és kívül kit temethetnek el.

A temetkezések teljes rétegrendje az újkori bolygatások miatt sajnos nem tárható fel, így a legutolsó rátemetések ideje nem meghatározható. Összességében eddig több mint 600 maradványt regisztráltak, de számos bolygatott sírra is bukkantak, ahol nem sikerült egyénre szólóan megállapítani, hogy egy-egy csonttöredék kihez tartozik. Nyilvánvaló, hogy ennél sokkal nagyobb kiterjedésű temető lehetett itt, hiszen a templom szentélyének közelében mindig nagyobb intenzitású volt a temetkezés.

Nyékhelyi Dorottya elmondta: Buda legjelentősebb középkori sírfeltárása a jelenlegi. Valódi újdonság, hogy a fővárosnak egy olyen intenzíven használt, beépített területén mint a Budai Vár ilyen egyedülállóan lehet megfigyelni egy középkori temetőt.

A szakértőtől megtudtuk, hogy a leletek további vizsgálatát a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának antropológusai folytatják majd, a maradványok korának és nemének meghatározásával.

Török Viktória/Magyar Kurír

Képek: Török Viktória