Egyházak és tolerancia Magyarországon

Ez a törvény fontos szerepet játszott abban a folyamatban, amely az egyházaknak Magyarországon az 1990. évi IV. törvény által deklarált és megvalósított teljes egyenjogúságához vezetett.

A MTA Társadalomkutató Központjában összegyűltek – egyházi személyiségek, teológusok, valláskutatók, közigazgatási szakemberek – időszerűnek tartották, hogy az egyenjogúság, a törvény előtti egyenlőség, a tolerancia gondolatát népszerűsítsék az egyházak, vallások vonatkozásában is. A tanácskozás első részében vallásfilozófiai alapvetéseket tárgyaló előadások hangzottak el.

Csepregi András evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkársága vezetője „A tolerancia lehetőségének teológiai alapjai" címmel utalt Dietrich Bonhoeffer német teológusnak a szavaira, miszerint a toleranciához csak rögös úton juthatunk el. A zsidó származású filozófust, Martin Bubert idézve az „én-te” és az „én-az” etikai fogalompárt állította szembe egymással, a tolerancia szellemében csak az előbbi lehet érvényes életünkben. Pozitív példaként idézte a II. Vatikáni Zsinatnak a vallásszabadságról szóló konstitúcióját, melynek 13. pontja első és második bekezdése rendelkezik a vallás és a földi társadalom szempontjából egyaránt fontos evangélium szerinti élet szabadságáról: „A vallás dolgában (…) emberi részről mindennemű kényszer kizárása a hit jellegével teljes összhangban áll.”

Ruzsa Ferenc filozófus és indológus, az ELTE docense, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola rektora „Az intolerancia hiánya a buddhizmusban" című előadását azzal a meglepő állítással kezdte, hogy a buddhizmus nem toleráns vallás, de magyarázatul rögtön hozzátette, hogy mivel a buddhizmus eleve nem ellenséges másokkal szemben, így nem kell „tűrnie” a tolerancia szó eredeti értelmében. A szigorú monoteista tanokkal ellentétben a buddhisták számára a vallás nem közügy, s a konfliktusokat nem emelik vallási szintre. Megjegyezte, hogy buddhista ember lehet istenhívő, esetleg más vallások követője is, számára nem létezik a vallások közötti értékrendi különbségtétel.

Gábor György vallásfilozófus, a MTA Filozófiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem docensének esszéje új megvilágításba helyezte a vallások és a tolerancia kérdését. Kierkegaard-, Jaspers-, Popper- és Locke-idézetekkel színesített előadásában elválasztotta egymástól annak a taglalását, hogy mit jelent egyrészt a vallások iránti tolerancia, és mit jelent a vallások közötti tolerancia. Előbbit a világi hatalom gyakorolja az egyházak felé, a másik pedig a vallásközi párbeszédekben jelenik meg. Véleménye szerint a különféle vallások közötti párbeszéd toleranciáját nem a másik nézetrendszerének elfogadása jelenti (hiszen az a vallás önfeladásához vezetne), hanem a közjó ügyének együttes előmozdítása.

A tanácskozás folytatásában az egyházakra vonatkozó jogalkotás történetiségét tekintették át az előadók, illetve a jelenkor nemzetközi összefüggéseiben vizsgálták meg az egyházak és a tolerancia kérdését.

Matykó Károly/Magyar Kurír

Kép: www.teresianas.org