Egyházi kulturális örökségünk védelme

A képzést a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) Társadalmi Kapcsolatok Igazgatósága és a Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete azzal a céllal szervezte, hogy a kiemelkedően értékes műemlék templomokért, egyházi műtárgyakért felelős papok, lelkészek és egyházi vezetők örökségvédelmi-szakmai ismereteket szerezhessenek, ilyen irányú ismereteiket bővíthessék.

Április 29-én Gáborjáni Szabó Botond, a Református Kollégium gyűjteményigazgatója, Varga Lajos váci segédpüspök, az OKGyK igazgatója és Buzinkay Péter a KÖH Műtárgyfelügyeleti irodájának vezetője köszöntötte a megjelenteket.

Buzinkay Péter és Turok Margit művészettörténész az egyházi tárgyak védelme, restaurálása mellett felhívta a figyelmet a műtárgylopásokra, illetve a védett műalkotások revíziójának szükségességére. Gáborjáni Szabó Botond a Tiszántúli Református Egyházkerület Gyűjteményét mutatta be, Hajdók Judit orgonaszakértő pedig az orgonák karbantartásáról ejtett szót. Kralovánszky Mária, restaurátor az egyházi használatban lévő textíliák gondozásáról és tárolásáról beszélt. Mint elmondta, a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg-megyében nagyon sok textília, főleg oltárterítő pusztult el a nem megfelelő tárolás következtében.

Délután Turok Margit a KÖH Műtárgyfelügyeleti Irodája képviseletében a harangok gondozásáról tartott előadást, melyben szóba került a hangszer története (a legrégebbi magyar emlékünk az ezer évvel ezelőtt öntött csolnoki harang), kormeghatározása, típusai és lelőhelyei mellett az is, hogy miként lehet különféle módokon sokáig működőképes állapotban tartani a harangokat. A természetvédelmi szervekkel szoros együttműködésben elérték, hogy a templomtornyokban, haranglábakban fészkelő védett állatokat (baglyokat, denevéreket) távol lehessen tartani, hiszen ürülékük nagy károkat képes okozni a fém tárgyakban. A másik módszer az lenne, ha a harangokat időnként elforgatnák, hogy ne mindig ugyanazon részét érje a harang nyelve. Fontos még a felületkezelés, mivel az oxidáció során keletkezett károk rontják a hangzást, sőt akár működésképtelenné is válhat a harang, ha megreped. Kiemelte az idén 93 éves Patay Pál munkásságát, aki hosszú évtizedek óta a hazai harangtörténet és -megőrzés legnagyobb szakembere.

Hajtó-Kolba Judit, a Nemzeti Múzeum muzeológusa – kapcsolódva az ELTE-n tartott erdélyi vonatkozású előadásához – ezúttal a magyarországi protestáns és katolikus egyházi fém használati tárgyak gondozásáról, tárolási nehézségeiről és károsodásaikról tartott előadást. A sok esetben kiemelkedő művészi értékű, műkincsritkaságnak minősülő úrvacsorai kelyhek (melyeknek felajánlói gyakran szöveges ajánlást is írattak rájuk a gyülekezeti használatra vonatkozóan) hely hiányában sokszor lelkészlakások szekrényeiben, összezsúfolva hevernek. A szoros egymás mellettiség miatt aranyozásuk megkopik, az áthelyezéskor letöredeznek belőlük darabok, illetve kisebb parókiák esetében a besurranó tolvajoknak is áldozatául esnek. Anyagi okokból, vagy szakértelem hiányában sokszor nyirkos helyen várják sorsukat az ötvöstárgyak (kelyhek, paténák, úrkeresztek, kancsók), s nemegyszer szintén egyházművészeti értéket képviselő úrasztali kendőkbe csavarják, ami által a textília is komoly sérüléseket szenved.

A katolikus használatú kehely tipikus károsodását jelenti, hogy használat után a peremén a gyakori törlés miatt sötét sáv keletkezik, majd ezt gyakran hozzá nem értő módon újraaranyozzák, és ezzel nagyobb kárt okoznak. A kelyhek tipikus sérülési pontjai még a talprész és az alsó szár találkozása, a nodus, illetve a kupakosár. Ezen kívül minden tárgyat érint a repedés, a karcolódás és a felületi elváltozás veszélye. Néha a legegyszerűbb felületkezelési mód az, ha szappanos vízzel és erős sertéjű kefével óvatosan letisztítjuk, de komolyabb sérülésnél mindenképpen ajánlott restaurátor szakembert hívni. H. Kolba Judit honlapunknak elmondta, hogy az eltérő teológiai tartalomból fakadó különböző használatból nem adódik számottevő különbség a különböző felekezetek liturgikus tárgyainak sérülésében.

A záró szekcióban a papír alapú egyházi tárgyak (könyvek, iratok) szakértő gondozását ismerhettük meg Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerületi levéltár igazgatójának és Ördög Edit papírrestaurátornak az előadásaiból. Az ülést kérdések és hozzászólások zárták.

Magyar Kurír