Egyházi muzeális gyűjtemények vezetőinek szakmai fóruma

A résztvevőket Varga Lajos segédpüspök köszöntötte. Elsőnek az OKM egyházi kapcsolatok titkárságának képviselője beszélt arról, hogy a 2008-as költségvetés összesen 325 millió forintot irányoz elő a különböző magyarországi felekezetek egyházi gyűjteményeinek támogatására. A minisztériumot képviselő Hatházi Gábor elmondta, hogy európai uniós pályázati lehetőségek is nyílnak a múzeumok előtt, így a fenntartási gondokkal küzdő egyházi gyűjtemények számára is, de ehhez látogatóbarát múzeumokat kell működtetni. Csiszér Dóra (OKM főtanácsos) a jogszabályi korlátokról beszélt, s arról, hogy problematikus az engedélyek kiadása, mert sokszor a gyűjtemények kategorizálása is nehéz, a különböző típusú intézményeknek eltérő szükségletei lehetnek, s a kötelezettséghez kellene pénzt is rendelni.

Kiss Tamás győri gyűjteményvezető az egyházmegyei kincstárról szólva örömteli példával tudott szolgálni. Ugyan a 2005-ös esztendőben szakmai programokra fordítható 2, 5 millió forintos támogatás ebben az évben lényegében megszűnt, de külső források bevonásával sikerült fenntarthatóvá tenni a gyűjteményt. A siker okai között említette a gyűjtemény szerencsés földrajzi elhelyezkedését, hiszen az a Káptalandombra és a bazilikára koncentrálódik a győri belvárosban. A nagy látogatottsággal bíró Szent László-kiállításnak egyúttal pasztorációs célja is van, miként azt az idén megrendezett konferencia is megállapította. Igen jó az egyházmegyében működő hírhálózat, így a plébániák szervezett zarándokcsoportjait rendszeresen fogadhatják a szakrális kiállításokon.

Végül H. Kolba Judit szakfelügyelő vetett fel egy fontos kérdést „Az egyházi gyűjteményekben őrzött, gyűjtőkörükbe nem tartozó, illetve nem restaurálható tárgyak sorsáról” című előadásában. Mi lesz azokkal a tárgyakkal, amelyek elszórtan találhatók egyházi múzeumokban, templomokban, de nem érdemes restaurálni őket, mert nagyon rossz állapotban vannak, illetve nincs is szakrális jelentőségük? Az első csoportba a textilek (miseruhák, oltárterítők stb.), a másodikba a fából készült tárgyak (oltár részletek, fa gyertyatartók, szobrok stb.) tartoznak, míg a harmadik körbe az egyházi intézményekben fellelhető nem vallási célú eszközök, adománytárgyak tartoznak. A textil és a fa igen könnyen károsodik, s a szúvas fa, illetve a dohos, penészes textília a többi tárgyat is tönkreteheti. Javaslata szerint az így fellelhető tárgyakat szigorú kritériumok alapján, szakértők segítségével kellene válogatni, s ami menthetetlen, azt megsemmisíteni, ami még értékesíthető, azt eladni.

H. Kolba Judit a Magyar Kurír kérdésére elmondta, hogy az egyházi gyűjtemények profiljába elsősorban olyan tárgyak tartoznak, amelyek vagy témájuknál, vagy rendeltetésüknél fogva a liturgiának a részei. Ilyenek a templomi berendezési tárgyak, a püspökségek falán lévő tárgyak. Ugyanakkor nagyon sok szobor, bútor, használati tárgy, érme, kép egyáltalában nem köthető az egyházi tartalomhoz, s így nem képezhetik részét egyházi gyűjteménynek. A helyhiány miatt helyben nem tárolhatóak ezek a tárgyak, s ha nem semmisítik meg ezeket, akkor a bizományi értékesítés vagy a világi intézmények számára fel lehet ajánlani. Ha bizonyos tárgyak nagy értéket képviselnek, de nem célszerű kivenni az egyházi tulajdonból, akkor vagy kölcsönadás útján más múzeumba kell tenni ezeket, vagy tárlót kialakítani számukra egy egyház ingatlanban.

Matykó Károly/Magyar Kurír

Kép: Magyar Kurír