Egyházmegyei tanévnyitó ünnepséget tartottak Debrecenben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Így már összesen tíz intézményében – az óvodás kortól a középiskolás korral bezárólag – 5093 gyermek kezdi meg az új tanévet. Az egyházmegyei ünnepélyes tanévnyitón 680 pedagógus, technikai dolgozó, lelkivezető vett részt augusztus 24-én a debreceni Megtestesülés-templomban.

Először Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be Veni Sancte szentmisét, majd Gloviczky Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke; Csáky Tibor, a Váci Egyházmegye EKIF (Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főigazgatósága) igazgatója és Molnár Katalin, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye EKIF főigazgatója tartott előadást.

A rendezvény végén Palánki Ferenc megyéspüspök átadta a két átvett intézmény eddigi vezetőinek, Horváth-Bócsi Irénnek (Nyírtelek) és Rozinka Mihálynak (Ajak) a további vezetői megbízást, valamint Popovics Ferencnének, a fülöpi Néri Szent Fülöp Általános Iskola és Bódis Zoltánnak, a debreceni Szent József Gimnázium igazgatóinak meghosszabbította intézményvezetői mandátumát.

Palánki Ferenc püspök a szentmise homíliájában — Szent Bertalan apostol ünnepén — az apostol küldetésére irányította a figyelmet, amely egyben minden megkeresztelt ember hivatása. Fülöp apostol, amikor Jézussal találkozott, élményként, igazi örömhírként számolt be erről Bertalannak. A pedagógusoknak, másokért élőknek első és legfontosabb hivatása, hogy legyenek olyan pillanatok az életükben, amelyek a rábízottaknak is meghatározó élményt jelentenek. Az Egyház azért vesz át iskolákat, mert e találkozás élményében szeretné részesíteni a fiatalokat –  emelte ki a püspök. 

„Jézus Bertalanra tekintett, és azt mondta: íme, egy igaz ember, akiben nincs kétszínűség. Tegyük fel a kérdést önmagunknak — folytatta a főpásztor, — hogyan nézünk azokra az embertársainkra, akiket pogányoknak tartunk. Nézzünk rájuk szeretettel, jósággal, Isten szemével, hogy elinduljon a megtérés, fejlődés, növekedés folyamata a szívükben.”

Gárdonyi Géza szerint a pedagógusok lámpásként világítanak a sötétben. A megyéspüspök rámutatott: a pedagógusnak nem a sötétséggel szemben kell meghatároznia önmagát. Identitásuk azt jelenti, hogy a sötétségben lévőkért munkálkodjanak, hogy megtörjék annak hatalmát az emberi szívekben. Az oktató-nevelő munka tehát azt jelenti, hogy nem bántjuk, hanem a szeretet parancsára tanítjuk őket, hogy boldogok legyenek, mert „senkit nem lehet jóvá szidni, csak jóvá szeretni”, ahogy Böjte Csaba testvér is mondja.

Ezután Palánki Ferenc kiemelte: „nemcsak a tudást kell átadni a tanulóknak, hanem életformát, emberséget, jóságot, értékeket. Ebben pedig óriási a pedagógusok felelőssége, mert egyszer majd mindannyiunk előtt megnyílik az ég, és számot kell adnunk arról, hogyan teljesítettük hivatásunkat, apostolságunkat, küldetésünket (vö. Jn 1,51). A felelősségtől ne rettenjünk meg, hanem vállaljuk azt, tudjuk, hogy elsőre kell jó döntéseket hozni, jól szeretni, és a végén jól meghalni. A másokért odaadott élet a biztosítéka annak, hogy Krisztushoz hasonlítunk, aki értünk meghalt és feltámadt, hogy vele együtt mi is feltámadjunk.”

Gloviczky Zoltán „Változások és fejlesztések” címmű előadásában örömmel jelentette be, hogy a következő tanévben nem nagyon lesznek változások. Ferenc pápa még Buenos Aires-i püspöki szolgálata idején írt könyvének gondolatát hangsúlyozta, amely szerint a nevelés legfontosabb alapja és mozgatórugója a remény, ennek aktív megfelelője pedig a kreativitás. Ez a kreativitás azt jelenti, hogy amikor elkezdődik a tanév, és megjelennek a csillogó gyermekszemek, akkor fogjuk észrevenni, hogy mégis vannak kihívások és változások ebben a tanévben is, amelyeket nem az oktatáspolitika, a hivatal, a fenntartó diktál, hanem a ránk bízott gyermekek. Az újdonság, a kreativitás igénye tehát ott lesz a mindennapunkban – tette hozzá az Oktatási Hivatal elnöke.

Az előadó néhány olyan, iskolákra, pedagógusokra vonatkozó változásra irányította a jelenlévők figyelmét, amely meghatározza a tanévkezdést. Szólt többek között a pedagógusbérről, a tankönyvellátásban történt változásokról, a fenntartónak szóló oktatási infrastrukturális fejlesztésekről, az intézményvezetőket érintő Közoktatás Informatikai Rendszer (KIR) újdonságairól, pedagógusminősítési, tanfelügyeleti eljárásokról, az iskolaérettség-vizsgálat és érettségi vizsgarendszer fejlesztéséről és a szakmai ellenőrzésről.

Csáky Tibor atya a Váci Egyházmegye köznevelési intézményeiben szerzett tapasztalatairól számolt be. Elmondta: harminc intézményt üzemeltetnek; hét középiskolát, húsz általános iskolát és tizenhárom óvodát. Előadásában először arra kereste a választ, hogy milyen az Isten pedagógiája, szociológiai vonatkozásban, hogyan közli az üdvössége örömhírét. Az isteni pedagógia szabad hívást jelent. Jézus pedagógiája szerint tizenkét apostolt választott, akik között semmiféle hatalmi jel nem fordult elő. Isten ezt ma is ugyanúgy valósítja meg: Jézus olyan közösséget alapít, amely nem csak maga körül forog. A világért van, de oly módon, hogy maga nem lesz világ, nem oldódik fel benne, hanem megtartja kontúrjait – fogalmazott az előadó.

Tibor atya az iskolák átvételével, alapításával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a kérdés az, mit jelent a hegyre épített város, amelynek nem a nagysága a fontos, hanem az, hogy hegyre épüljön. Vagyis, hogy az Egyház meddig képes valóságosan fenntartani a köznevelési intézményeit úgy, hogy az üdvösség látható jelét hordozza. Ezt kell átgondolni, amikor az Egyház iskolát vesz át.

Az EKIF-igazgató ezután visszatekintett az elmúlt évtizedekre, amikor adott volt a keresztény családi modell. 1948-ig több mint háromezer iskolát működtetett az Egyház Magyarországon, majd 1990-ben újraindult az evangélium szabad hirdetése, de ez a két dimenzió (keresztény család, keresztény iskola) már nem tudott újra megjelenni, mert minden megváltozott. Szekularizálódott a világ, szétestek a családok, ahonnan most a gyerekek a keresztény értékrendű iskolákba érkeznek. 

„Meg kell tehát vizsgálni, a mai korban hogyan tud az Egyház hiteles, hegyre épített város lenni. Minden gyermek Isten képmása, akár megkeresztelt, akár nem. Isten álmodik mindannyiunkról. Az EKIF feladata pedig nemcsak a törvényesség betartása, az ellenőrzés, hanem az, hogy a keresztény üzenet megérkezzen azokhoz, akik valamilyen reménnyel hozzánk küldték a gyermekeiket” — világított rá Csáky Tibor.

„Ne hagyj Uram, megülepednem, / Sem eszmében, sem kényelemben. / Ne tűrj megállni az ostoba van-nál, / S nem vágyni többre kis mái magamnál” (Sík Sándor: Ments meg Uram!). Ezekkel a gondolatokkal kezdte előadását Molnár Katalin, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Köznevelési Intézményei főigazgatója, majd elmondta: az intézményrendszer bővítésén túl egyfajta mélyebb, szellemi gazdagodást is tapasztal. Kiemelte, hogy az iskola akkor lesz katolikus, ha engedjük, hogy Isten áthassa az épületeket, a szíveket és az elmét.

Molnár Katalin kifejtette: egyre nagyobb az igény a társadalomban az egyházi iskolákra, és ez kihívást is jelent, amelyre kielégítő választ kell adni. Jól érzékelhető ez különösen a kis településeken, ahol egy-egy intézmény meghatározó szellemi központ, s együtt kell élnie a település vezetőivel, lakóival. Az EKIF-igazgató szerint az egyik legfontosabb kihívás a fogyasztói társadalom követelményeivel szembenézni – reklámok, feliratok, média –, amelyek szerint a boldogulás fogalma felette áll minden értéknek. „Mi szembemegyünk ezzel a mentalitásal; számunkra a boldogulás fogalma nem előzi meg a becsület, a tisztesség, az őszinteség értékeit. A másik óriási kihívás, hogy vajon képesek vagyunk-e megszólítani az átvett iskolák, óvodák pedagógusait, munkatársait; tudunk-e olyan biztonságot nyújtani, amelyben jó együtt lenni, alkotni, nevelni; tudunk-e olyan boldogság-utakat mutatni, amely vonzó azoknak a kollégáknak is, akik eddig nem ismerték ezt az utat” — hangsúlyozta Molnár Katalin. Hozzátette: a katolikus iskola legkényesebb pontja a pedagógus, mert minden rajtuk múlik. Mindenki arra lesz kíváncsi, milyen elvárásokat fogalmaz meg az Egyház, a fenntartó egyházmegye, és hogy ennek a pedagógus hogyan tud majd megfelelni: szakmai, életviteli, hitéleti szempontból.

Végül az előadó kérte a pedagógusokat, hogy az oktató-nevelő program egyik fő pillérét a remény növelése határozza meg. Mint mondta: a ma fiataljainak erre a reményre, szeretetközösségre van a legnagyobb szükségük.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír