Egyiptom: a koptok könnyen válhatnak bűnbakká

Kilenc ember meghalt, több százan pedig megsebesültek szombaton Kairóban a muzulmánok és a kopt keresztények közötti összecsapásokban, amelynek során két templomot is felgyújtottak. Szélsőséges muzulmánok megtámadták a Kairó egyik elővárosában fekvő kopt Szent Mena templomot, mert a hírek szerint ott tartottak fogva egy keresztény nőt, aki át akart térni az iszlám hitre.

Az Asia News hírügynökség idézi Ali Gomaa egyiptomi főmuftit, aki nyugalomra intett és azt kérte minden egyiptomitól, hogy „álljanak egymás mellé, hogy elkerülhessék az összecsapásokat”. Kérte a katonai tanácsot, hogy akadályozzák meg az orszég biztonságát veszélyeztető támadásokat.
    
Tornielli elemzésében elmondta: bin Laden meggyilkolása után várható volt, hogy a muzulmán többségű országokban tüntetnek majd a tereken, amerikai zászlókat égetnek, a nyugati imperializmus szimbólumai előtt tiltakoznak. Növekszik a feszültség, Afganisztánban egyre több merényletet követnek el, Szíriában súlyosbodik az elnyomás, Líbiában is egyre nehezebb a helyzet.

A keresztény kisebbségek napjainkban ismét célpontba kerülnek, különösen az ősi kopt közösség. Négy hónap telt el az alexandriai mészárlás óta, és most újabb áldozatai vannak az iszlám fundamentalisták és a koptok összecsapásának. Tornielli véleménye szerint paradox vád szolgáltatta az alapot az összecsapáshoz: egy iszlám hitre áttérni készülő keresztény nőt fogva tartása. Egy olyan országban merült fel ez a vád, ahol a keresztény hitre térő muzulmánok gyakran illegalitásban kell, hogy éljenek. A koptok a fundamentalizmus védtelen áldozatainak tartják magukat.

A La Stampa szakértője hangsúlyozza: Oszama meggyilkolásával fennáll annak a veszélye, hogy még azok is állást foglalnak, akik korábban nem szimpatizáltak a terrorista vezetővel: a keresztes hadjáratot folytató keresztények és a zsidók állnak a képzelt hadszíntér egyik oldalán, az iszlám jog szerint működő társadalmak pedig  a másikon. A kopt keresztények esetében azonban még ez az egyszerűsített álláspont sem tartható. Még a kairói muzulmán fundamentalisták sem gondolhatják komolyan, hogy a koptok ősi közösségei a nyugati kereszténység előőrsei a Közel-Keleten.

Tornielli elmondja, hogy a kopt egyház még a fáraók földjén jött létre az apostolok idején. Idős vezetőjük, III. Shenouda kopt pápa Márk apostol 116. örököse, ahogyan XVI. Benedek pápa Péter apostol 264. követője a pápai székben. Az egyiptomi keresztények – a palesztin, iraki, szíriai keresztényekhez hasonlóan – mélyen gyökereznek szülőföldjük kultúrájában, soha nem tartották őket idegennek. A koptok mindig is őslakosoknak tartották magukat és ragaszkodnak is ehhez. Nem a közelmúlt misszionárius tevékenységének köszönhetően vannak ott, mint a pakisztáni vagy indonéziai keresztények, akik ezért könnyebben is esnek áldozatul az őket a nyugati társadalommal azonosító muzulmán propaganda támadásának.

Hiába képtelen gondolat azonban, hogy a koptok a nyugat előretolt hadállásai, ez mégsem garantálja sértetlenségüket. Az iszlám világban egyre erősebbek azok az áramlatok – mint például a szalafistáké – amelyek el akarják tüntetni ezeket az ősi és mélyen gyökerező közösségeket, hogy az egész lakosságra ki tudják terjeszteni a saríát (az iszlám jogot)  a vegyesházasságok és az ehhez kapcsolódó áttérések útján, illetve ha ez nem sikerül, lakóhelyük elhagyására kényszerítenék a keresztényeket. Ezekben a zavaros, bizonytalan pillanatokban a keresztények jelentik a jelentik a leggyengébb láncszemet, őket lehet bűnbakká tenni.

Tornielli szimbolikus jelentőségűnek tartja, hogy XVI. Benedek pápa a vasárnap Mestrében 300 ezer ember előtt arra hívta a keresztényeket, hogy megújult erővel kövessék az evangéliumot és ne engedjék, hogy eluralkodjon rajtuk a másoktól, a területeikre érkező idegenektől való félelem. Elmagyarázta, hogy a mai keresztényeknek is le kell vetkőzniük az emmauszi tanítványok fáradtságát, félelmeit korunk olyan jelenségeivel szemben, amilyen a bevándorlás. Hogy tükrözni tudjuk a keresztény hit szépségét, rokonszenvvel kell közelednünk az emberekhez, és életünkkel kell megmutatnunk, hogy találkoztunk azzal, aki kielégíti a mindannyiunk szívében rejtőző szomjúságot a végtelen iránt.

Magyar Kurír

(tzs)