Elballagtak a teológiai kar végzősei Kolozsváron

Idén először a Donáth úti legújabb kolozsvári katolikus templomban, a Szent István-templomban tartották a szentmisét, majd ünnepi műsorra került sor.

A ballagáson többek között beszédet mondott Marton József, a Római Katolikus Teológia Kar dékánja.

A rektor köszöntötte a végzős hallgatókat, tanáraikat és hozzátartozóikat, majd utalt rá, hogy a végzősök életében másfél évtizedes tanulmányi korszak fejeződött be, mely sok áldozatot, szellemi és anyagi befektetést kívánt. Elmondta azt is, hogy az évzáró ünnepséget nem véletlenül kezdték „a hálaadás legszentebb formájával, az Eucharisztia, vagyis a hálaáldozat megünneplésével”, melyben közösen mondtak köszönetet Istennek.

A dékán az Ácháb király elől menekülő Illés prófétához hasonlította a végzősöket, akik ugyan készen állnak a munkára és az életbe való kilépésre, a módosított tanügyi rendszer miatt mégis tovább kell még tanulniuk, a teljes pedagógusi státushoz ugyanis szükséges a mesteri tanulmányok elvégzése is. „Úgy vagytok, mint Illés próféta, aki Ácháb király elöl menekülve elért az ország déli határához, Beersebához, mondhatnánk: a gonosz király területét elhagyta, megszabadult, de egy kis pihenés és táplálkozás után – isteni indíttatásra, az Úr angyalának biztatására – tovább kellett mennie: az Isten Hegyéig, Hórebig. Ha ezt a bibliai jelenetet rátok alkalmazzuk, elmondhatjuk, hogy a mai ballagás számotokra csak Beersebát jelenti, tovább kell mennetek az Isten Hegyéig, vagyis szükséges még a továbbképzés (amelynek egész életeteket is jellemeznie kell), s ezt követően hivatásotok megélése, melyet felelősségteljes hozzáállással kell teljesítenetek. Ha mi el is fogadjuk készenléteteket az életbelépéshez, a mai társadalom bonyolult rendszere kérdőjeleket tesz fel” – fogalmazott Marton József, majd a XX. század nagy teológusa, Hans Urs von Balthasar szavait idézte: „Isten nagy jótéteményei közé tartozik, hogy senki sem látja magát olyannak, amilyen valóban; ha tükörbe pillantunk, akkor is a tükör törésében látjuk magunkat. Mások sok olyan dolgot felfedeznek bennünk, amiről nekünk tudomásunk sincs, más­felől nem sokat tudnak arról, amit mi tudunk magunkról.” (Számvetés, Sík Sándor Kiadó, Bp. 2004. 9. o.)

A dékán beszédében hangsúlyozta, hogy a hallgatók tanulmányaik hosszú évei alatt a szó nemes értelmében személyiséggé formálódtak, küzdelmeik során sok mindent gyűjtöttek, gyarapodtak és nemesedtek, de a munka nem fejeződött be, egy életen keresztül tart. Marton József azt kérte a ballagóktól, hogy életükben példával és szóval tegyenek tanúságot azokról az igazságokról, amelyeket évtizedeken keresztül szorgalommal gyűjtögettetek, és ne feledkezzenek el soha szüleikről és az előttük járókról, ne legyenek hűtlenek gyökereikhez. A szónok elmondta, hisz és bízik a diákokban, hogy képesek az igazi, keresztény értékek átadására.

Végül azt kívánta: bárhova is kerülnek, töltsék be hivatásukat, és maradjanak hitelesek. Ne igazodjanak a változó eszmeáramlatokhoz, ne akarjanak a közvélemény rabszolgái lenni, érvényesülésük érdekében tartózkodjanak a hízelgé­stől, az uralkodó vélemények kedvéért sohase adják fel önmagukat, és vigyenek új erőt és lelkesedést ebbe a hitet és reményt vesztett világba.

Fotó: Bodó Márta

Magyar Kurír