Életté váltották Jézus születését

A főpásztor örömének adott hangot, hogy veszprémi szolgálata során immár 17. alkalommal vehet részt a hagyománnyá vált karácsonyi betlehemező gyerekek Jézus születését idéző népi játékain, amelyekről csupa szép, megható élményt őriz emlékezetében.

Vigyázzatok mindig a Kisjézusra! – intette az idei betlehemező közösséget, a Padányi Biró Márton Római Katolikus Általános Iskola növendékeit Márfi  érsek, s egy példázattal adott nyomatékot mondandójának: Egy alkalommal a betlehemező gyermekek játékosan ugrándozva, bolondozva járták a házakat, s a nagy hóban elveszítették a bölcsőből a Kisjézust. Sokáig keresték, de nem találták meg, s így be kellett fejezniük a betlehemezést, hiszen a Kisjézus nélkül nem lehetett Isten születésének örömhírét elvinni az emberekhez.

A veszprémi főpásztor felidézte, hogy évekkel ezelőtt meghívást kapott egy úgynevezett „adventi koncertre”. A meghívóból azonban kiderült, a műsorban még csak utalás sem volt Jézusra, akinek eljöveteléről szól az advent. Bizony, sokszor ma is, még a családi karácsonyok ajándékozási, vendéglátási előkészületében is kimarad az ünnepből Jézus, aki pedig az advent, a karácsony, a Szeretet születésének középpontjában áll - fejezet ki az érsek.

Ünnepi beszédében Porga Gyula polgármester elcsendesedésre buzdított, hiszen a szeretet üzenete nem hallható a hangoskodó, zajos ünneplés közepette.

A negyedik adventi gyertya meggyújtása után Márfi Gyula érsek megáldotta a betlehemi Kisjézus szobrát, amelyet azután ünnepélyesen elhelyeztek bölcsőjében az érseki palota bejáratánál álló szabadtéri betlehemben.

Veszprém városának betlehemes játékát az idén a Szentháromság téren felállított szabadtéri színpadon mutatták be a gyerekek. A népénekekkel, egyházi dallamokkal gazdagított jelmezes játékban a diákok megelevenítették a Szent Család útját Betlehembe s a születéstörténet állomásait. A Szaléziánumban kézműveskedéssel zárult az adventi rendezvénysorozat, ezen a vasárnapon karácsonyfadíszeket lehetett készíteni.

A nap végén a szentmisében Márfi érsek megemlékezett Szent Józsefről, akiről megható sorokban írt Reményik Sándor: József, az ács, Istennel beszél című költeményében. Kiemelte a költeményből, hogy József mint Jézusnak nem vérszerinti apja magát boldognak nevezi, hogy a Megváltót nevelhette, mesterségére, az ácsmunkára taníthatta, de az Üdvtörténet az ő személyét nem emlegeti, az Atya, a Szűzanya mellett róla még az evangélium is hallgat. Valóban alig olvasni Józsefről az evangéliumokban, mutatott rá a főpásztor, mégis azt megtudjuk róla, hogy alázatos és jóságos szívű volt, a Szent Családnak hűséges gondviselője. Mielőtt az angyal tudtára adta volna, hogy Mária a Szentlélektől van áldott állapotban, ő csendesen akarta elbocsátani jegyesét, megmentve az ebben az időben a zsidóknál általános megkövezéstől, amellyel a hűtlen, bűnös asszonyokat sújtotta a törvény. Idővel az Egyház is rádöbbent arra, hogy József, bár csendes háttérszereplője az evangéliumi történetnek, nem csak mellékes szereplő, s ma már két ünnepe is van az egyházi naptárban. József a csendes, becsületes munka szentje, a tisztes ipar támasza. Egy olyan világban, amelyben az emberek célja az, hogy minél kevesebb munkával minél több haszonra tegyenek szert, s amikor csak nagyon kevesen ismerik már a jól végzett munka örömét, a sztárkultusz korában, a sikerorientált világban József megmarad azok védőszentjének, akik csendben, alázatos készenlétben, kitüntetések, jutalmak és zajos ünneplések nélkül is helytállnak a rájuk bízottakért az Isten- és felebaráti szeretet jegyében – emelte ki a főpásztor.

Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír