Elhunyt Büki Gábor OSB atya

Megszentelt élet – 2013. július 29., hétfő | 14:37

A pannonhalmi főapátság főapátja és konventje a hozzátartozók nevében is fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy szeretett rendtársa, Dr. Büki károly Gábor O.S.B. életének 89., szerzetességének 70., áldozópapságának 65. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2013. július 23-án, az ausztriai St. Pöltenben hazatért Mennyei Atyjához.

Temetése augusztus 9-én, pénteken lesz Pannonhalmán. A bazilikában 14.30 órakor kezdődő gyászmisét követően a Boldogasszony-kápolna kriptájában helyezzük örök nyugalomra.

Elhunyt rendtársunk 1924. november 14-én született Pécsett. A soproni Szent Asztrik Bencés Gimnáziumban megszerzett érettségije után 1943. augusztus 6-án kezdte meg a noviciátust Pannonhalmán. 1947. szeptember 25-én tett ünnepélyes fogadalmat Rómában, 1949. július 10-én a svájci Einsiedelnben pappá szentelték. 1944 és 1946 között teológiát tanult Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ezután 1950-ig között a római Szent Anzelm Egyetem (Pontificium Athenaeum S. Anselmi) hallgatója lett, ahol filozófiából doktorátust szerzett.

Munkakörei voltak: 1950–1997-ig a Szent Anzelm Egyetem tanára Rómában. Oktatói tevékenysége mellett több bencés kongregáció prokurátori feladatát látta el a Szentszéknél: 1966–1997-ig a Magyar Bencés Kongregáció, 1977-től az Osztrák Bencés Kongregáció, 1981-től a Bajor Bencés Kongregáció és 1985-től az Amerikai-Cassinói Bencés Kongregáció prokurátora is egyben.

1997-től nyugalomban élt, előbb rövid ideig egy római nővérközösség lelkésze, majd a Szent Lujza Idősek Otthona lelki vezetője volt egészen haláláig az ausztriai Maria Anzbachban.

Gábor rendtársunk azon magyar bencés nemzedék tagja volt, akik a II. világháborút követő kommunista diktatúra miatt külföldi tanulmányukról nem térhettek vissza hazájukba. A római Szent Anzelm Egyetem (Pontificium Athenaeum S. Anselmi) filozófia tanára volt nyugdíjazásáig. Prokurátorként lelkiismeretesen képviselte a hazai és a külföldi magyar bencések ügyeit. Zárkózott természete ellenére oldott volt rendtársai körében, más nemzetek bencései kedvességét, testvériességét és vendégszeretetét őrzik róla emlékként. Amikor a közelmúltban súlyos betegségéről értesült, kifejezte, hogy idehaza, Pannonhalmán szeretne meghalni. Ám az Úr hamarabb magához hívta hűséges szolgáját. Teste – évtizedek távolléte után – visszatér rendi testvérei mellé a pannonhalmi Boldogasszony-kápolna sírboltjába, hogy ott együtt várják az Úr Húsvétját.

„Jól van, te hűséges, derék szolga! Menj be Urad örömébe!” Mt 25,23-24

Pannonhalmi Területi Főapátság/Magyar Kurír

#egyházmegyék #gyászhír