Elhunyt Gőcze József Tibold OSB

Gőcze József Tibold Nagysitkén született 1927. augusztus 4-én. Papi szolgálatát nem a Szombathelyi  Egyházmegyében végezte, de mindig örömmel látogatott vissza szülőfalujába. Gyémántmiséjét is Sitkén mutatta be, 2012. június 3-án.

1947. augusztus 6-án került sor beöltözésére. 1949. május 26-an egyszerű, majd 1951. szeptember 8-án ünnepélyes fogadalmat tett. 1952. június 27-én szenteltél pappá. Tanulmányait 1947 és 1952 között folytatta a Szent Gellért Hittudományi Főiskolán, Pannonhalmán.

Isten örömhírét hirdette segédlelkész 1952-től 1955-ig Kéthelyen, 1955–56-ban Berzencén, 1956–57-ben Pacsán. 1957. márciustól szeptemberig lelkészként szolgált Szentpéterúron, 1957–58-ban segédlelkészként Attalán. 1958 és 1965 között Dadon volt lelkész. 1965 márciusától októberéig segédlelkész Győrszigetben, 1965-től 1979-ig lelkész, plébános Rétalapon, 1979 és 1994 között plébános Ravazdon. 1994–95-ben kisegítő lelkész volt Pannonhalmán, 1995 óta lelkész Tihanyban.

Tibold atya mindig közösségben szeretett volna élni. A szerzetesrendek feloszlatása következtében további tanulmányokra nem volt lehetősége. Az egyházmegyei lelkipásztori szolgálatban töltötte élete több évtizedét. Sitkére, szülőfalujára szívesen emlékezett. Legnagyobb öröme a rétalapi templom felépítése volt.

Miután rendi elöljárója nyugalomba helyezte, az alakuló tihanyi közösséghez csatlakozott. Hűséges és buzgó volt az Isten-szolgálatban. Szerette a fiatalabbakat, a fiatalabbak tisztelték őt. Szívesen gondozta kis kertjét és virágait. Lelkiismeretesen, buzgalommal végezte a lelkipásztori munkát, utolsó éveiben a balatonszőlősi hívek gondozását. Barátságos beszélgetőtársa volt munkatársainknak.

Boldog volt, hogy 60 éves papi jubileumát megünnepelhette és találkozhatott régi híveivel. Súlyos betegség vett erőt rajta. Rövid ideig volt kórházban, majd tihanyi szobájában viselte csendes derűvel és megadással a betegség keresztjét. „Közösségünket erősítette azzal, hogy ápolhattuk. Bár tudtuk, hogy az elhatalmasodó betegség úrrá lesz rajta, hirtelen halála mindannyiunkat váratlanul ért” – szerepel rendtársai megemlékezésében.

Martinus/Magyar Kurír