Hegyi János 1920. április 14-én született Győrben, a győri bencéseknél végezte a gimnáziumot, érettségi után jelentkezett a jezsuita rendbe, és 1938. augusztus 14-én kezdte meg a noviciátust P. Hemm János vezetése alatt a Manrézában. 1940. augusztus 15-én tette le első fogadalmait, s ezt követően még egy évet töltött a Manrézában, mint retorikus. 1941-től 1944-ig Kassán tanult filozófiát, majd 1946-ig magiszter volt a pécsi Piusban.
1946 tavaszán az akkori provinciális, P. Borbély Rómába küldte teológiai tanulmányokra. 1949. július 9-én szentelték pappá.
Provinciálisa 1950-ben St. Blasienbe küldte, hogy ott magiszterként működjön. 1952-53-ban Belgiumban végezte a harmadik próbaidőt, majd 1953-55-ben Leuwenben további két év filozófiát tanult. 1957-ben doktorált filozófiából.
1955 májusában került Pullachba, a német provinciák filozófiai főiskoláján tanított logikát, metafizikát és filozófiatörténetet. 1958-ban kinevezték rektornak, mely hivatalt 1965-ig viselte.
1965-ben ismét Rómába küldték, ahol a német-magyar kollégium spirituálisa lett. Majd 1968-ban kinevezték a Nyugat-Európában élő rendtagok elöljárójává, s visszatért Münchenbe. Itt a müncheni egyházmegye nagy lelkigyakorlatos házának, a Schloss Fürstenriednek lett igazgatója. Ezt a munkát 1988-ig végezte, közben 1977-től 1986-ig a magyar provincia második szekciójának a provinciálisa is volt. 1988-ban saját kérésére leváltották a lelkigyakorlatos ház igazgatói tisztségéből. Ezt követően egy müncheni rendházban élt, és főleg lelkigyakorlatok vezetésével foglalkozott.
Hegyi János betegsége következtében két éve került a rend unterhachingi öregotthonába.
Magyar Kurír