Élő rózsafüzér Zalaegerszegen

A nagytemplomtól Óra Krisztián és plébániánkon gyakorlati idejét töltő Pete Polgár Máté kispap, Zalabesenyőből Stróber László, a ferences templomtól Ocsovai Grácián vezette hegyen-völgyön át a zarándokokat – ismerteti beszámolójában Salamon Károlyné. Így fogalmaz: a résztvevők a várost „körbeölelve”, az örvendetes rózsafüzért imádkozva és énekelve érték el útjuk végállomását, ahol szentmisében hálát adva kérték a Szűzanya segítségét, pártfogását a családok és város számára: eszközölje ki Szent Fiánál, hogy minél több fiatal meghallja és elfogadja Jézus hívó szavát, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés.

A déli Úrangyala-imádság után vette kezdetét a szentmise; a jelen lévő lelkipásztorok együtt mutatták be a legszentebb áldozatot. László atya szentbeszédében a mai emberekben megfogyatkozott reménységre, a lelkierő hiányára mutatott rá. Ha ezek hiányoznak az ember életéből, megfogyatkozik a türelmes szeretet, a felelősségtudat. A lelkierőt csak az élet Teremtője adhatja meg számunkra, ha imádkozó, Istenhez forduló emberekké válunk. A rózsafüzér-imádság a lelkierőhöz vezető út – emelte ki homíliájában Stróber László.

„Míg imádkozzuk, Jézus élete pereg előttünk, s ha kérjük, a Szűzanya is imádkozik érettünk, bűnösökért. Ha szívünk alázatos lesz, naponta érezzük Isten kegyelmét, megtapasztaljuk Isten irányítását, ezáltal válhatunk imádkozó, szolgálattevő istenkeresőkké. A naponta kitartóan, hűségesen elmondott rózsafüzér-imádságban erőt kapunk, melyet tovább tudunk adni, így megérezhetjük a kegyelem és a szeretet megtartó erejét. Erősödjünk meg azon az úton, mely a Szűzanya vezetésével Szent Fiához vezet. Ha letértünk az igaz útról, az út szélére sodródtunk, fogja meg kezeinket, és vezessen vissza mindnyájunkat!” – hangzott el a szentbeszédben.

A szentmise után Grácián atya ezüstmisés áldásban részesítette a híveket.

Szombathelyi Egyházmegye/Magyar Kurír