Mint azt a Daily Thelegraph írja, a lipcsei Patrick Stuebing árvaházban nőtt fel, és felnőttként került kapcsolatba a biológiai családjával. Ekkor találkozott a nála hét évvel fiatalabb húgával is. 2000-ben, édesanyjuk temetésének kapcsán kerültek közel egymáshoz, rá egy évre pedig már együtt éltek. Négy gyermekük van, kettő közülük fogyatékos. Később a pár szétköltözött.
A lipcsei bíróság 2005-ben egy év és két hónap börtönre ítélte a férfit vérfertőzésért. A húgát nem ítélték el, mivel nem találták elég beszámíthatónak. A férfi a legfelsőbb bírósághoz fellebbezett, és mikor onnan is elutasító válasz érkezett, akkor fordult az emberi jogi bírósághoz.
Strasbourg viszont megállapította, hogy mind a társadalom, mind a legtöbb európai ország törvényei tiltják a vérfertőzést, azaz széleskörű konszenzus van ezügyben, így az ítéletet nem semmisítették meg.
A Catholic Herald publicistája ezzel kapcsolatban megjegyezte: úgy látszik, sokak véleményével ellentétben az államnak mégis joga van beavatkozni a hálószobában is. Hozzátette: szomorú történetről van szó, ráadásul ahogy egyre többen nőnek fel családon kívül vagy csonka családban, egyre nagyobb rá az esély, hogy valaki felnőttként találkozik a rokonaival, és szerelem lesz a vége. De rámutat arra is: ezek szerint joga van a bíróságoknak erkölcsi ítéletet hoznia. Ezek szerint mégis vannak határai az emberi jogoknak. És nem tehetünk azt, amit akarunk korlátlanul még kölcsönös beleegyezés esetén sem.
Magyar Kurír
(szg)