„Emberség a jövőnek“ – Hermán Medárd-emlékest Szombathelyen

Az esten Schweitzer József nyugalmazott főrabbi tart előadást, amelynek címe: „A felebarát iránti szeretet és felelősség“.

Hermán Medárd életrajzát a napilapban április 22-én megjelent írás és Fazakas Zoltán Márton premontrei szerzetes egyik korábbi cikke alapján idézzük, amely az Új Ember című hetilap 2006. január 8-i számában jelent meg.

Hermán Mihály – aki később a civil életben is rendi nevét, a Medárdot használta – 1887. szeptember 26-án született Csornán. A katolikus népiskola után a premontreiek vezette szombathelyi Római Katolikus Főgimnáziumba került 1900 őszén. Itt szerezte meg az érettségi bizonyítványt. Gimnazistaként jelentkezett a premontrei rendbe.

A rend jánoshidai plébániáján megszervezte a gazdasági munkások szociális és betegellátását rendje költségén. Ezt kitűnően működtette egészen a II. világháború háború végéig, sőt, a háború után is rendszeres gyógyszervásárlásokkal segítette az arra rászorulókat.

Amikor megkezdődött a budapesti zsidók munkaszolgálatra szállítása a hatóságok által létfontosságúnak besorolt létesítményekbe – a jánoshidai premontrei gazdaság is ilyen besorolást kapott az állami hatóságoktól –, ő akkor a háború közepén elkezdte a templomot renoválni, hogy még több zsidó embert menthessen meg a deportálástól – az építkezés volt ugyanis a legjobb ürügy, hogy munkaszolgálatossá minősítsenek deportálásra szánt embereket.

Vállalta a munkaszolgálatosok és a pesti gettóban maradt családtagjaik közötti közvetítést, fölkereste és értesítette a zsidó vezetőket, sőt élelmet szállíttatott nekik Pestre. A munkaszolgálatosok életét elfogadhatóbbá tette: „Intézkedett, hogy úgy a majorságban, mint a templomkertben elviselhető hajlékot kapjunk, tisztálkodhassunk. A gyatra és a rendszerint késve érkező hivatalos kosztot rendszeresen kiegészítette, birkahúst, zsírt, kenyeret, gyógyszert adott."

1945-ben, amikor a munkaszolgálatosokat Németországba akarták szállítani az oroszok közeledte miatt, Hermán Medárd a jászberényi katonai parancsnoknál, Zentai Iván ezredesnél próbálkozott felmentést szerezni, s mikor nemleges választ kapott, akkor a budapesti Honvédelmi Minisztériumban könyörögte ki, hogy a munkaszolgálatosok maradhassanak.

Mindezt természetesen nem érdekből tette. Mint Takács Imre, volt munkaszolgálatos írja róla: „Mit hangsúlyozni kívánok: Hermán Medárd nem zsidóbarát, hanem emberbarát volt, minden igazságtalanság sértette, fájt neki."

Majdnem törvényszerű volt, hogy később a kommunista hatóságok koncepciós pert készítettek ellene, de a megmentett zsidók közbenjárására és tiltakozására ezt a pert nem folytatták le. A premontrei rend működésének betiltása után különböző helyeken, főleg Budapesten tevékenykedett, egészen 1968-ban bekövetkezett haláláig.

Április 26-án, szerdán az ünnepségen felcsendül Olivier Messaen: Kvartett az idő végezetére című műve. Közreműködik: Aima Maria Labra-Makk, Ausztria (zongora), Sebestyén Ernő (hegedű), Petró András (cselló), Horváth László (klarinét). Ezen a napon a gimnáziumban Hermán Medárd premontrei kanonok tiszteletére emléktárlót avatnak – olvasható a napilapban.

Fazakas Zoltán Márton OPraem (Új Ember)/Némethy Mária (Vas Népe)/Magyar Kurír