Emil Cioran gondolataival nyílt meg a Népek udvara Bolognában

„Idegen vagyok a hatóságok, Isten és önmagam előtt” – Emil Cioran (1911–1995), román származású, de Párizsban élő ateista-hívő filozófus ezen gondolatai szolgáltak Ravasi beszédének vezérfonalául a Bolognai Egyetem nagytermében – az eseményről a Zenit hírügynökség tudósított.

A hívő és nem hívő emberek közötti párbeszédet előmozdító kezdeményezést XVI. Benedek pápa indította útnak. A bíboros az olaszországi megnyitón rávilágított Cioran gondolkodásának ellentmondásosságára: „Nem volt kifejezetten ateista, sem agnosztikus, olyannyira, hogy a teológusoknak saját útját ajánlotta Isten létezésének bizonyítására: az esztétikum útját. Azt mondta: «Amikor Bachot hallgatjátok, Istent látjátok megszületni. .. Egy oratórium, egy kantáta vagy egy passió után Istennek léteznie kell!»”

Ravasi hangsúlyozta, hogy ez a modern gondolkodó kicsit hasonlít a régi misztikusokhoz, akik a semmi rémisztő árnyával néztek szembe a lélek sötétségében: Keresztes Szent Jánoshoz, Angelus Silesiushos, Eckhardt mesterhez. Azt írta: „Mindig van valami, ami feljebb van: Istenen túl ott emelkedik a Semmi.” Ravasi rávilágított e gondolat paradox voltára: „a világ, plusz Isten, plusz a Semmi. Vagyis minden.”

Az egyiptomiaknak arról az elképzeléséről, hogy a halottak lelkét mérlegre teszik majd, ezt mondta Cioran: „Az ítélet napján csak a könnyeket teszik majd mérlegre”. Ravasi bíboros így magyarázta: „Az elkeseredés idején bizonyos átkozódások – ahogyan Cioran Jób nyomán gondolta – olyanok, mint egy negatív imádság, amelyet Isten hamarabb befogad, mint a kimérten hangzó teológiai dicsőítést (amint már Luther is megfogalmazta).”

Ravasi bíboros szerint Cioran sajátos módon volt ateista-hívő. Pesszimizmusa elsősorban az emberiségre vonatkozik, számára az ember az, aki miatt elveszik a hit. Ravasi hangsúlyozta, hogy ha az emberiség történetét vesszük alapul, nem nehéz ilyen gondolatokra jutni. Sőt, akkor sem, ha megnézzük, mekkora üresség uralkodik sok emberben, nem az a fajta üresség, mint a transzdendens Semmi tragikus észlelése.

Ravasi hangsúlyozta azonban: a párbeszéd éppen innen indulhat ki, hogy ugyan az emberi lélekben sok az üresség, de szerencsére – mint Cioran is mondja – létezik Bach is.

Magyar Kurír

(tzs)