
* * *
Boldog Habsburg Károly a Habsburg-Lotaringiai-ház utolsó uralkodója, 1916 és 1918 között I. Károly néven a Habsburg Birodalom utolsó császára és IV. Károly néven az utolsó magyar király volt. 1887-ben született, Ottó Ferenc főherceg és Mária Jozefa szász királyi hercegnő gyermekeként. A bécsi bencés gimnáziumban tanult. Mivel Ferenc József elsőszülött fia, Rudolf koronaherceg 1889-ben öngyilkos lett, majd Ferenc József unokaöccse, Ferenc Ferdinánd főherceg 1914. június 28-án Szarajevóban merénylet áldozatává vált, Ferenc József pedig 1916. november 21-én elhunyt, a trón Károly főhercegre szállt.
IV. Károlyt és feleségét, Zita Bourbon-pármai hercegnőt, akivel még 1911-ben kötött házasságot, 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten, a Mátyás-templomban. Károly megpróbált kiugrani a háborúból, sikertelenül. 1918. november 11-én Ausztriában, 13-án Eckartsaui nyilatkozatával Magyarországon ideiglenesen felfüggesztette uralkodói jogainak gyakorlását, és miután november 12-én Ausztriában, november 14-én Csehszlovákiában, november 16-án pedig Magyarországon kikiáltották a köztársaságot, Svájcba költözött. 1920. február 27-én ugyan visszaállították a királyság államformáját hazánkban, ám 1921. november 6-án kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.
Károly 1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra, és Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását, amire Horthy nem volt hajlandó, így hamarosan visszatért Svájcba. Másodszor 1921. október 20-án tért vissza repülőgéppel a nyugat-magyarországi Cirák-Dénesfára. Budapestre indult, a budaörsi csatában azonban alulmaradt Horthy csapataival szemben. A királyt a tatai Esterházy-kastélyba, majd Tihanyba szállították, végül pedig a Portugáliához tartozó, Atlanti-óceáni Madeira szigetére vitték. Családja körében halt meg spanyolnáthában, 1922. április 1-jén. Elsőszülött gyermeke, Habsburg Ottó lett a trónörökös, de sohasem került a trónra, és végül 1961-ben egy nyilatkozatában lemondott trónigényéről.
IV. Károlyt II. János Pál pápa avatta boldoggá 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren, ezekkel a szavakkal méltatva erényeit: „Az első világháború viharában vette át országai vezetését, s megkísérelte felkarolni elődöm, XV. Benedek béketörekvéseit. Károly császár uralkodását már a kezdetektől úgy fogta fel, mint egy szent szolgálatot népeiért. Komoly szándéka volt, hogy a keresztény embernek az életszentségre szóló hivatását a politikai tevékenységében is kövesse. Ennek kapcsán fontos volt számára a szociális szeretet gondolata. Legyen ő mindannyiunk számára példakép, de különösen azoknak, akik ma Európában politikai felelősséget viselnek!”
Magyar Kurír