
Brusznyai Árpád görög–latin–történelem szakos tanár 1924-ben született, idén lenne 84 éves. 1949–50-ben tanársegédként dolgozott a budapesti egyetem görög filológiai intézetében. Bár kitűnő klasszika-filológusnak számított, családjának és édesapjának korábbi tevékenysége miatt az 1950-es években mindvégig megbélyegzett volt. 1950-től a váci székesegyház kántoraként tevékenykedett.
Házasságkötése után Veszprémben telepedett le, és a Lovassy László Gimnáziumban tanított. 1956. október 26-tól a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökhelyettese, november 1-je és 5-e között pedig elnöke volt. Ellenzett minden erőszakot, önbíráskodást, működése idején nem történt vérontás! November 5-én letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan decemberben került haza.
1957-ben a váci gimnáziumban – a mai Apor Vilmos Katolikus Főiskola épületében – kapott tanári állást. Két hónappal később letartóztatták, és koncepciós perben előbb életfogytiglanra, majd az MSZMP pártutasítására halálra ítélték. 1958. január 9-én, 33 éves korában felakasztották. Testét jeltelen sírba temették.
Brusznyai Árpádot 1989-ben rehabilitálták, s 1990-ben Vácott temették újra.
AVKF/Magyar Kurír