
Június 15-én „Európa védelmében” címmel kiállítás nyílt a Hadtörténeti Múzeumban Kapisztrán Szent János tiszteletére és a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója alkalmából. A Kapisztrán Szent János Ferences Rendtartomány, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Tábori Püspökség által szervezett kiállítás megnyitóját „konferenciának is beillő” ünnepség előzte meg.
Köszöntő beszédet mondott Holló József főigazgató, aki a déli harangszó és a nándorfehérvári csata összefüggéseiből kiindulva mutatott rá a kiállítás néhány főbb vonására, kiemelt fontosságú tárgyaira.
Magyar Gergely ferences tartományfőnök a kiállítás címéhez fűzött néhány gondolatot: „Ki kinek a védelmében? ’Eleink itt küzdtenek a honért’, hogy Európa védelmét élvezhessék, ám úgy jutott, hogy nekik kellett Európa védelmére sietniük. Assisi Szent Ferenc is, aki kincset, vagyont hagyott ott, hogy magát mentse, egyszer csak utódaiban – Kapisztránban – értékeket kellett, hogy mentsen, élete árán is.” „Ma, amikor értékét veszti a hit, az igazmondás, a becsület, nekünk, az Egyházban élőknek ahelyett, hogy a
társadalom védelmére várnánk, magunknak kell menteni, ami menthető.”
Köszöntőt mondott Arnoldo Dante Marianacci, az Olasz Nagykövetség kulturális tanácsosa, az Olasz Kultúrintézet igazgatója is, akit szülőhelye is a két ország közös szentjéhez köt, hiszen maga is abbruzzói származású. Beszédében megemlítette, hogy ősszel nagyszabású konferenciával készülnek majd Kapisztrán Szent János jubileumának megünneplésére.
Josip Santic, a horvát tábori püspök általános helynöke Kapisztrán Szent Jánost méltatta, aki „származása szerint német, születése szerint itáliai, szónoklata és a töröktől való védelme tekintetében európai, katolikus hitbéli egyetemessége alapján pedig világpolgár” volt, s akit a tábori lelkészek védőszentjévé hirdettek ki. „Mi lehet az üzenete a katolikus tábori lelkészek számára? – Mi ma egy katona feladata? Korunk katonája – a stratégiai dokumentumok szerint – a biztonság garanciája és a béke védelmezője a világban. Eredendően evangéliumi küldetése van: ’Békességet hagyok rátok, az én békémet adom. Ne féljetek!’ A pap éppen itt találja meg az egyes országok fegyveres erőiben a maga feladatának az igazolását, vagyis a katonákkal való együttlétét: békét hozni az egyes katonának, aki működésének alapját saját lelkiismeretében, és a kinyilatkoztatott igazságban
fogja megtalálni. A pap: Isten szentségi jelenléte a katona számára, a béke eszköze.”
A kiállítást Székely György akadémikus és Szabó Tamás tábori püspök nyitotta meg. Székely György a kiállítás korának történelmét, Giovanni da Capestrano életét ismertette.
Szabó Tamás tábori püspök hangsúlyozta: „Minden kiállítás egyfajta múltba tekintés, hiszen a múlt emlékeit állítjuk ki az emlékezés, a tiszteletadás jeleként. De nemcsak emlékezés és tiszteletadás, hanem példakép is mindaz, amit ez a kiállítás megjelenít számunkra. … Az embernek azért kell a múltba tekintenie, hogy megkeresse és megtalálja azokat a gyökereket, alapokat, amelyeken állva a jelent értelmesen élheti és a jövőt építheti. Ezek a gyökerek Európa keresztény gyökerei, amelyek ha eltűnnek, Európa önazonosságát veszíti el.”
„Abban a korban – a XV. században voltak olyan eszmék, amelyeket erőteljesen, határozottan és hitelesen meghirdetve nagyon sok embert lehetett lelkesíteni. Azok a csapatok nem voltak kiképezve a harcokra, de ezt a hadi ismeretekbeli hiányosságot kipótolta, megtámogatta az eszme iránti lelkesedés. Az a lelkesedés, amelynek tartalma, hogy védjük meg a hazát, a szabadságunkat, a függetlenségünket, a kereszténységet, keresztény hitünket. Ennek kapcsán érdemes lelkiismeretvizsgálatot tartani: mi, XXI. századi európaiak tudunk-e ma lelkesedni, és miért tudunk lelkesedni?”
A kiállítás 2007. január 31-ig tart nyitva a Hadtörténeti Múzeumban.