Emlékmisét mutattak be Tapolcán Boldog Özséb tiszteletére

Megszentelt élet – 2011. január 24., hétfő | 11:22

Boldog Özséb, a pálos rend alapítója ünnepe alkalmából január 20-án emlékmisét mutatott be Tapolcán a Nagyboldogasszony-templomban Puskás R. Antal pálos szerzetes, a rend Petőfiszállás-Pálosszentkúti konventjének tagja. A megemlékezésnek már hagyománya van a városban, ahol a Boldog Özséb Alapítvány körül egy kis közösség is szerveződött.

A szertartás kezdetén felcsendült a hálaének: „Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülvén Boldog Özsébnek tiszteletére, kinek ünnepén örülnek az angyalok és magasztalják az Istennek Fiát”.

Puskás R. Antal  a rend Petőfiszállás-Pálosszentkúti konventjének tagja; segédlelkész, lelkigondozó. Szentbeszédében felidézte az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok legendás történetének kezdetét: Özséb, a remete, egy alkalommal látomásában lángokat látott, amikor pilisi barlangjában imádkozott. A lángok egymástól messze lobogtak, s egyszerre közelebb értek egymáshoz, majd egy hatalmas lángcsóvában egyesültek. Ez volt az isteni jel, hogy a szétszórva imádkozó remetéket közösségbe kell szerveznie a Szentlélek tüzével, egyesítő erejével. Hiszen a külön-külön égő lángocskák együtt erősíthetik a tüzet, a hit lángját, de ha egyedül, egyenként égnek, nagy a veszélye annak, hogy a lelkesedés tüze idővel alább hagy, sőt ki is aludhat. Ekkor alapította meg Özséb a pálosok rendjét.

A pálos szerzetes kifejtette, hogy a tűzszimbolika az egész egyházra is érvényes. Minél több emberben ég a hit tüze, annál kevésbé tud az emberiség ősellensége, a sátán teret nyerni a földön. A mai ember magába zárkózott, és egy külön valóságot teremtett magának, amelyben úgy hiszi – tévképzetei alapján –, hogy Istenre, közösségre már nincs is szüksége, hiszen a technika révén magától is működik immár a világ, mint perpetuum mobile. A világ láthatatlan régióiban leselkedő, támadásban álló sötétség fejedelmét azonban az ember a maga erejével nem tudja legyőzni.

Mi az oka annak, hogy kihűlt az emberekben az Isten iránti szeretet, a vallásgyakorló lelkesedés lángja, hogy bezárkóztak szűk és sokszor önző világukba? – vetette fel a kérdést Puskás R. Antal. Az okok az emberekben keresendőek – hangsúlyozta. Sokan úgy gondolják, talán kényelemből, hogy minden úgy jó, ahogy van. A másik ok, hogy az ember büszkeségében a lelkiismeret szavát már nem hallja meg, és nem engedelmes a Teremtőjének. De oka lehet az is, hogy az ember úgy értelmezi: minden szenvedés rossz, ezért el kell kerülnie a világban a kívülről jövő nehézségeket és lehetőleg a lelki sérelmeket is. Azt hiszi, rejtőzködésével menekítheti meg magát.

Arra buzdította a híveket a pálos szerzetes, hogy keressék a kapcsolatot egymással, a másik emberrel, Istennel, őrizzék a hit tüzét, és vigyék el egymáshoz, hogy Krisztus közössége növekedni, erősödni tudjon.

Toldi Éva/Magyar Kurír