Budapest: Tegnap délután a Szociális Testvérek Társasága és a Salkaházi Sára Alapítvány Sára testvér életáldozatának 60. évfordulójáról tartott közös megemlékezést a Központi Szeminárium dísztermében. A fórumon felszólaló előadók – Tirts Tamás, Schweitzer József, Székely János, Jelenits István, Osztie Zoltán, Sztrilich Ágnes, Erdő Péter – az áldozatról, a másik emberért érzett felelősségről, az Isten-és emberszeretet közötti szoros, elválaszthatatlan kapcsolatról fejtették ki gondolataikat.
Schweitzer József nyugalmazott főrabbi Felelősség a felabarátért a zsidó vallás tanításában című előadásában rámutatott: minden monoteista vallásban fontos a szent jelző, amely egyedül Istent illeti. A zsidó vallás és közgondolkodás azonban szentnek nevezi azokat is, akik életüket áldozták másokért, Isten szent nevének dicsőségére. Aki súlyos időben vállalja cselekedeteinek következményeit, az valóban Isten embere. Ilyen személy volt Salkaházi Sára is, aki Isten és az ember iránti szeretetétől és felelősségérzetétől vezérelve a legtöbbet, életét adta üldözött felebarátaiért.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek hangsúlyozta: Sára nővér emberszeretete Krisztus iránti szeretetéből fakadt. Embertársainkat azért szeretjük, mert Istent szeretjük. Salkaházi Sára naplójából egyértelműen kiderül, hogy tevékeny emberszeretet jellemezte, és tudatosan vállalta a vértanúságot, megvalósítva a keresztény vértanúság eszményét, így minden tekintetben indokolt a boldoggá avatási kérelem.
Az emlékülés után Erdő Péter bíboros, prímás az Egyetemi Templomban szentmisét mutatott be Sára testvér boldoggáavatásáért.
Emlékeztetünk rá: lapunk november 29-ei számunkban ismertettük Schéda Mária Boldog vagy, Sára? – Salkaházi Sára útja a vértanúságig című könyvét, amely az Új Ember Kiadó gondozásában jelent meg.
Magyar Kurír