Erdélyi Zsuzsanna Pro Cultura Christiana díjas

Az est kezdeteként Székely Orsolya Szent öregasszonyok című filmjét láthatták az egybegyűltek. Ezután a főszervező Barna Gábor néprajztudós professzor méltatta az ünnepeltet, akit Domokos Pál Péterrel és Bálint Sándorral együtt a vallási etnográfia nagy tudósnemzedékébe sorolt.

Erdélyi Zsuzsanna a kiváló népzenekutató, Lajtha László hatására kezdett el a népköltészettel foglalkozni. Egy 1968-as gyűjtés során találkozott a 98 esztendős Babos Jánosné Ruzics Rozáliával, aki révén egy addig ismeretlen folklórműfajjal, az archaikus népi imádsággal találta szembe magát. Erdélyi rögtön ráérzett a szövegek fontosságára, és arra, hogy ezeket le kell jegyeznie, mert a műfaj utolsó őrzőivel hozta össze a sors.

Publikációi hatására számtalan követője lett, egyik erdélyi „tanítványa”, Tánczos Vilmos a születésnapi ünnepségen úgy fogalmazott: Erdélyi Zsuzsanna a tudományos ismeretek mellett az egyszerű emberek, valamint a munka tiszteletére és a szakmai igényességre is tanított. Emellett – ahogy Barna Gábor kiemelte – a tudományos népszerűsítést is szívügyének tekintette.

Hogy az archaikus népi imádságok műfaja széles körben ismert lett, nem annyira a szakmának köszönhető, hanem a költők lelkes fogadtatásának. A kutatónő egyik méltatója, Juhász Ferenc volt az, akinek segítségével „Hegyet hágék, lőtöt lépék..” címmel külön kötetben is megjelenhettek a különleges imák. A Magyar Katolikus Egyház főpásztorai, különösen Lékai László bíboros, is támogatták Erdélyi Zsuzsanna munkásságát, amellyel az egyházi és népi kultúra közti szoros kapcsolat is bizonyíthatóvá vált. A keresztény kultúra szempontjából kulcsfontosságú életművet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Cultura Christiana díjjal ismerte el. A kitüntetést a születésnapi ünnepség fénypontjaként Bosák Nándor püspök adta át a tudósnak.

Az 1921. január 10-én, Komáromban született Erdélyi Zsuzsanna nagyapja Erdélyi János író, irodalomtörténész, filozófus, édesapja Erdélyi Pál irodalomtörténész, könyvtárigazgató, egyetemi tanár volt. Erdélyi 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott, magyar-olasz-filozófia szakon. 1943-ban külügyi ösztöndíjas volt Rómában, eközben a Római Egyetemen és a Santa Cecilia Zeneakadémián folytatott tanulmányokat. 1945-ben bölcsészdoktorátust szerzett.

Számos külföldi tanulmányúton vett részt többek között a felvidéki magyarok körében, Lengyelországban, Olaszország több városában, valamint több alkalommal Németország különböző területein.

1951-től a Népművészeti Intézet külső munkatársa. 1953-tól tíz éven keresztül a Lajtha László vezette népzenei kutatócsoport, ezt követően 1971-ig a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának tudományos munkatársa volt. 1971-től 1986-ig a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoport, majd 1990-ig az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa.

A többek között Magyar Örökség, Kossuth- és Prima-díjjal kitüntetett tudós 1948-ban kötött házasságot Dobozy Elemér belgyógyász, kardiológussal, négy gyermekük született.

Erdélyi Zsuzsanna az archaikus népi imádságok Európa-hírű felfedező kutatójaként az európai kutatást is megtermékenyítette. A néprajztudós vatikáni és egyéb levéltári kutatásai nyomán kirajzolódtak a középkori spiritualitás európai összefüggései, az egyházi és népi kultúra közötti szoros kapcsolat. A nyelvtörténeti szempontból is értékes szövegemlékek arról is tanúskodnak, hogy a magyarság életében a Katolikus Egyháznak és a nép vallásosságának nemzetalkotó szerepe van.

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Fotó: Cser István