Erdő Péter beszéde az adventi koszorú megáldásakor

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Megáldottuk az adventi koszorút, meggyújtottuk rajta az első gyertyát. Emlékeztessen minket ez a jelkép arra, hogy adventet ünneplünk, Krisztus jövetelét várjuk. Annak a jövetelét, aki hajdan megszületett a betlehemi istállóban. Ő maga a világosság. A hitben, a kegyelemben, a szentségekben és a másik emberben, aki a segítségünkre szorul, mindig újra megtaláljuk őt. Aki enni ad az éhezőnek, aki megsegíti a hajléktalan szegényt, az maga is világosságként ragyog fel az emberi nyomorúság, önzés, kilátástalanság, a gyűlölet, a keserűség, egyszóval a bűn éjszakájában.

Izajás próféta szerint olyanok vagyunk bűneinkben, mint a tisztátalan, beszennyezett ruha. Nem azt mondja a próféta, hogy „olyanok voltunk”. Nem azt mondja, hogy mi ezt a ruhát magunk is ki tudjuk mosni. Mert a bűn nemcsak az egyént, az egyes embert terheli, hanem létezik egy nagy világtörténelmi bűn, amit az emberiség görget magával, ami elhatalmasodni látszik rajta. Az ősbűnről, majd Káin bűnéről is beszél a Szentírás és elmondja, hogy attól kezdve nemzedékről nemzedékre és heted-íziglen, hogyan szül bosszút a gonoszság, hogyan teszi tönkre az elkövetőjét is a szörnyűséges emberi cselekedet. Nem véletlen, hogy a próféta forgószélhez hasonlítja ezt a bűnt, ami elragad minket. Nem is csak egy embert, hanem a közösséget is. Az emberiség történelmét görgeti maga előtt ez a forgószél, mint a száraz levelet. Hogyan tudnánk ezt megállítani? Hol van nekünk erőnk ehhez? Valóban úgy érezzük sokszor, hogy ördögi körök ismétlődnek a történelemben szinte unalomig. Hasonló helyzetek. A gonoszság fel-feltör – sokszor a saját szívünkből is –, és összezúzza azt, amiről már azt hittük, hogy felépítettük. Ki szabadít meg minket ettől? Egyedül az irgalmas Isten! Aki tud mit kezdeni még a bűnnel és a bűnös emberrel is. Ő az, aki személyében veszi magára a bűnt. Krisztus az, aki ember alakban testesíti meg a végtelen isteni irgalmat. Ezért kell társulnunk nekünk is az ő munkájához. Ezért kell bűnbánattal készülnünk a találkozásra.

Mi csak készülni tudunk. Mert aki tényleg meg tud bennünket szabadítani, az maga a szuverén és mindenható Isten. Együtt kell működnünk vele, és tudnunk kell, hogy a vele való találkozás elsöprő, elemi erőt jelent. Ha erős a bűn, mint a forgószél, még erősebb az, akivel most találkozni akarunk, találkozni fogunk. Ha pedig ez így van, akkor készüljünk erre örömmel, szeretettel és bűnbánattal.

Itt az ideje a bűnbánatnak, a Krisztussal való személyes barátság megerősödésének, az egymás iránti szeretet megújulásának. Életünk megváltozása apró elemekből tevődik össze. Gondoljunk Krisztusra, és rá tekintettel, iránta való szeretetből igyekezzünk figyelni másokra, segíteni, jót tenni nekik, mert ezzel tartjuk legjobban ébren szívünk várakozását Jézusra. Az ő születését ünnepeljük karácsonykor. Ő az, aki megerősíti, megújítja mindannyiunk életét.