A genovai székesegyházban elhangzott beszédében kiemelte, hogy elválaszthatatlan kapcsolat van az egyház küldetése és az emberi személy kiteljesedése között. A nevelés azt jelenti, hogy segítjük a másik ember növekedését, kifejlesztjük egyéni képességeit, amelyekkel a társadalom javát szolgálhatja. Segítjük a fiatalokat, hogy elkötelezetten és lelkesedéssel éljék az életet, valóban szabad emberré váljanak, akik tudatában vannak annak, hogy aktív szereplői egy náluk nagyobb társadalmi valóságnak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nevelés első színtere a család, és éppen ebből fakadóan a család számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy szabadon választhassa meg a gyermek családon kívüli nevelésének színterét.
Előadásában kiemelte, hogy amikor a kelet-európai kommunista rendszer bukása után a törvények újra lehetővé tették a magániskolák és az egyházi iskolák megnyitását, akkor államosított épületek ezreit kellett visszaadni az egyháznak, a szerzetesrendeknek. A egyház visszakapta azokat az eszközöket, amelyekkel képes volt működtetni oktatási rendszerét.
Erdő Péter bíboros hangsúlyozta, hogy ha az állam biztosítani akarja a szülőknek a szabad iskolaválasztást, akkor biztosítania kell a különféle vallási közösségek által működtetett iskolák finanszírozását is. Magyarországon például a törvény 1990 óta előírja, hogy az állam egyenlő mértékben finanszírozza az állami, az önkormányzati és az egyházi iskolákat. Ez nem privilégium, hiszen ezek az iskolák olyan feladatot látnak el, amely az állam feladata, állampolgárai iránti kötelezettségének körébe tartozik.
Végül Ferenc pápát idézte, aki az olasz jezsuiták által fenntartott iskolák nevelőit arra buzdította, hogy legyenek társai a fiataloknak növekedésük útján, neveljenek reményre, optimizmusra, a teremtés szépségének felfedezésére.
Magyar Kurír
(tzs)