Erdő Péter a délkelet-európai püspökök törökországi zarándoklatáról

– Milyen légkörben zajlott le a találkozó I. Bartolomaiosz pátriárkával?
– A találkozás baráti, testvéri légkörben zajlott le, együtt imádkoztuk a vesperást, Bartolomaiosz pátriárka gyönyörű énekelt szertartást vezetett a patriarkátus székesegyházában. Folytatódik tehát a közös imádság, amelyet már a püspöki szinóduson is tapasztaltunk, amikor Bartolomaiosz pátriárka jött el a Sixtus-kápolnába, hogy a Szentatyával és velünk együtt imádkozzék, s íme most, Konstantinápolyban kerülhetett sor egy hasonló szép alkalomra. A találkozón a kötetlen beszélgetésen kívül egy pátriárkai beszéd is elhangzott, amely rendkívül gazdag volt. Egyrészt ökumenikus elkötelezett állásfoglalás volt a keresztények egységének építése érdekében, másrészt szólt a teremtett világért érzett felelősségről. Tehát a téma, amelyet püspöki karunk Magyarországon vagy a CCEE és az európai egyházak szervezete, a KEK együttesen az idei évben különös hangsúllyal tanulmányoz, az egyetemes patriarkátusnak is a szívén fekszik, sőt Bartolomaiosz pátriárkának különböző értékes, önálló megnyilatkozásai is voltak ebben a témában.

– A zárónyilatkozat részletesen foglalkozik a törökországi vallásszabadság kérdésével, amelynek tiszteletben tartása fontos feltétele lenne az ország EU-csatlakozásának. Mit szögeztek le a délkelet-európai főpásztorok ebben a témában?
– A találkozónak nem ez volt a fő célja, hanem a keresztény identitás egy sok-kultúrájú és etnikailag is sokféle világban. Ez az identitás a délkelet-európai térségben két sajátos helyzetet jelent, amelyben meg kell felelni a kihívásoknak: az egyik az ortodox hagyományú és többségű, a másik pedig a muzulmán hagyományú és többségű országok. Ez utóbbiból is legalább három van ebben a régióban. Törökország annyiban sajátos, hogy itt a lakosság túlnyomó többsége muzulmán, illetve vallását nem gyakorló ember, a keresztények elenyésző kisebbségben vannak. Ebből fakadnak az együttélés sajátosságai, ugyanakkor a török állami laicitás sajátos jogi jellege is kérdéseket vet fel. Egy konkrét felvetésünk – amelyben csatlakoztunk korábbi német püspöki delegációk állásfoglalásához – a tarzuszi templomra vonatkozik. Szent Pál szülővárosában áll egy szép katolikus templom, amelyet körülbelül kétszáz évvel ezelőtt hoztak létre régebbi elemek felhasználásával, jelenleg múzeum, és most, a hatóságok engedélye alapján itt lehetőség van arra, hogy a zarándokoknak katolikus szentmisét tartsanak. Tarzusz városában jelenleg nem laknak katolikusok, kivéve néhány szerzetesnővért. A zarándokok viszont jelentős számban keresik fel már a szent helyeket, és jelentős kérdés, hogy ne csak Szent Pál évében, hanem más alkalommal is lehessen ezt a templomot szentmisék bemutatására használni.

Magyar Kurír