Erdő Péter a magyar papság helyzetéről

Erdő Péter bíboros elmondta: a 2005-ös esztendőben 2576 katolikus pap működött az országban – 2008 egyházmegyés, 568 pedig szerzetes papként.

A hazai hittudományi karokon a 2005/2006-os tanévben 356 papnövendék tanult – 263 egyházmegyés és 93 szerzetes papnövendék. Ezek az adatok európai viszonylatban gyengék, de nem a legrosszabbak. A papság és a hívek számának aránya viszont igen kedvezőtlen, aminek hazánk változatos településszerkezete miatt egyházmegyénként más és más következményei vannak. Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegyében például Budapesten, 6000 hívő jut egy szolgálatban levő egyházmegyés papra. (Lengyelországban 1200 hívőre jut egy pap.) Ez elsősorban a személyes kapcsolatteremtést nehezíti, amely a pap küldetésének egyik legfontosabb része. Vidéken pedig több plébánia tartozik egy paphoz. Ez a helyzet továbbá megszüntette a papok gyakorlati betanulásának idejét, mert több olyan vidéki plébánia van, ahol a pap egyedül látja el a szolgálatot. Korábban a fiatal papok káplánként segítették a plébánosok munkáját, az ő vezetésükkel tanulva meg a lelkipásztori szolgálat gyakorlati részét. Jelenleg sok egyházmegyében olyan nagy a paphiány, hogy szentelés után a papok sokszor azonnal önálló plébániát kapnak.

Az utóbbi években külön nehézséget jelentenek a papok számára a megnövekedett adminisztrációs és gazdasági terhek, miután a plébániákat mint jogi személyeket adatszolgáltatásokra kötelezték, csakúgy, mint bármely más intézményt. Ez sokszor nagy nehézséget jelent a papok számára, legfőképpen az idősebb generációnak. A kisebb plébániák pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy külön szakembert alkalmazzanak ezen feladatok ellátására. Így az egyházmegyéknek központilag is segíteni kell a plébániák működését. Több egyházmegyében próbálják a plébániákat kisebb csoportokban összefogni és egy vagy néhány papra bízni, s így a papok életritmusa és ezen munkák ellátása is összhangba hozható.

A mai szemlélet szerint egy plébániának rendelkeznie kellene közösségi helyiségekkel, hittantermekkel, lelkipásztori lakásokkal, de ez még sok helyen nem megoldott.

A konferencián szó esett a szerzetesek plébánián végzett munkájának megújulásáról, amely azonban sokszor nehézségekbe ütközik részben a szerzetesek átlagosan magas életkora miatt, részben pedig azért, mert a sajátos szerzetesi hivatásuknak megfelelő tevékenységek is lekötik munkaerejüket.

Az utánpótlás kérdésének tárgyalásakor szó esett a gyakorlati képzés tartalmáról is. Jelenleg a diakónusszentelést követően a papnövendékek fél évre kiköltöznek egy-egy plébániára, ahol gyakorlati munkával foglalkoznak.

Felmerült a papság személyi ellátásának, nyugdíjának kérdése, valamint a papi szociális otthonok témája is, mivel ezek az intézmények jelenleg nincsenek megfelelően felkészülve a gondozásra szoruló idős papok ellátására. Ennek megoldásáról is szó esett a konferencián.

Erdő Péter bíboros a tanácskozáson a papság kérdéséről elhangzottakról kiemelte: elsősorban a fiatal papok együttműködése egymással, a világi hívekkel, a hitoktatókkal és lelkipásztori munkatársakkal, valamint az egyházközségi képviselőtestületekkel, azaz egy dinamikus, kollektív stílus segíthet a plébániák vezetésében.

Magyar Kurír