Erdő Péter székfoglaló előadása a Szent István Akadémián

Előadásában a bíboros bemutatta Meszlényi Zoltán káptalani megválasztásának egyházjogi hátterét, ismertetve a megyéspüspök helyettesítésére vonatkozó egyházjogi rendelkezéseket, illetve azok változásait. Részletesen bemutatta Mindszenty József bíboros letartóztatása és Drahos János általános helynök halála után az Esztergomi Főegyházmegye vezetésének jogi állapotát, amelyben a káptalani választást követően Meszlényi Zoltán segédpüspök átvette az Esztergomi Főegyházmegye kormányzását, amely aztán szabadsága elvesztésébe, majd életébe került.

A székfoglalót követően Bolberitz Pál, az Akadémia elnöke és Stirling István főtitkár átadta Erdő Péter bíborosnak a Szent István Akadémia rendes tagjává kinevező oklevelet.

* * *

A Szent István Akadémia több mint negyvenéves, 1951 óta tartó szünet után 2002. október 25-én – Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének jelenlétében – tartotta meg XXXVIII. rendes közgyűlését. A kezdeti nehézségek után többek között Erdő Péter bíboros segítő szakvéleményével sikerült minden akadályt legyőzni, így az újjászerveződő Szent István Akadémia 2003. november 21-én megtarthatta közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia székházában.

Az akadémia alapjait 1886-ban, a Szent István Társulat keretén belül Tudományos és Irodalmi Osztály néven tették le. 1916 januárjától viseli a Szent István Akadémia nevet, amely a Magyar Tudományos Akadémiával egyenrangú, önálló tudományos akadémiaként szerveződött. A Szent István Akadémia célja, hogy a katolikus tudósok társulásaként, szakosztályainak megfelelően mozdítsa elő a tudományosságot a keresztény értékrend szellemében.

Az akkori győri kanonok, Giesswein Sándor, nagyobb autonómiát kölcsönözve a Tudományos és Irodalmi Osztálynak, Csernoch János bíboros, hercegprímás alapító és fővédnök áldásával, mint az új akadémia első elnöke szorgalmazta a Szent István Akadémia további fennállását és ösztönözte működését. Az akadémia alapelve Giesswein megfogalmazásában máig is aktuális:  „Ami igazán katolikus, azaz egyetemes akar lenni, annak nem szétválasztó, hanem egyesítő, egybekapcsoló energiát kell kifejtenie.” Az akadémia virágkora a két világháború közötti időszakra tehető, amikor számos tudományos előadás hangzott el az osztály- és közgyűléseken. Az előadások jelentős része nyomtatásban is megjelent.

A Szent István Akadémia sok tudományos társulattal tartotta a kapcsolatot, köztük magával a Magyar Tudományos Akadémiával is, amelynek tagjainak jelentős része egyben a Szent István Akadémiának is a tagja volt. Giesswein után gróf Aponyi Albert volt az elnök, és 1938-tól Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás töltötte be az elnöki funkciót. Ekkor négy osztályban folyt a munka: Hittudományi és bölcseleti osztály, Történelem, jog- és államtudományi osztály, Nyelv- és széptudományi osztály, Mennyiségtan- és természettudományi osztály.

A negyvenéves kikényszerített „szünet” után Horvát Adolf professzor, az 1951 óta „tetszhalál” állapotában lévő akadémia egyetlen élő tagja közbenjárásával az akadémia újrakezdhette munkáját, mivel kánonjogi feloszlatására szerencsére sosem került sor. E tény alapján Erdő Péter bíboros-prímás dekrétuma tisztázta az egyházi és állami törvények értelmében az akadémia jogi helyzetét, miszerint az akadémia tudományos testület, hivatalos nyilvános egyházi társulás (consociatio publica), amelynek fővédője Magyarország mindenkori prímása. 

Magyar Kurír