Odamenni, leborulni, imádni – vízkereszti érseki szentmise Egerben

„A szenteltvíz emlékeztet minket arra a fürdőre, amelyben keresztségünkkor részesültünk, amely akkor – lelki értelemben – tisztára mosott bennünket” – mondta szentbeszédében a főpásztor.

„A keresztségben a leöntés egy szimbolikus cselekedet. A szentségek is szimbolikus cselekedetek. De olyan szimbólumok, amelyek meg is valósítják azt. Hatékony módon megvalósítják, amit jeleznek. Amit jelképeznek. Amit szimbolizálnak. Ma tehát a vízzel való meghintés azt szimbolizálta – és hogyha igazi bűnbánat van a szívünkben, akkor meg is valósítja, újra éleszti bennünk – azokat a kegyelmeket, amelyeket a keresztségben kaptunk. Megújult a lelkünk, megfiatalodhatunk a bűnbánatban. Csodálatos kegyelem ez, minden szentmise, minden bűnbánat lehetőség arra, hogy megújítsuk az életünket” – tette hozzá.

Ternyák Csaba rámutatott, hogy ezen a napon az egyház több fontos eseményre is emlékezik, de a kánai menyegző, valamint Jézus megkeresztelkedése mellett még fontosabb talán a harmadik, az epifánia, amikor az Isten mint Úr és Király megjelent az emberek előtt Jézusban.

„Odamenni, leborulni, imádni. Mint ahogyan a nemzeteket szimbolizáló napkeleti bölcsek tették, nekünk magunknak is ugyanígy kell tennünk, hogy a hitben előrehaladhassunk. Jézus Krisztus választása azonban áldozatot, lemondást is jelent. De pontosan ezek azok, amelyek által megérezhetjük az Isten közelsége adta örömöt” – hangoztatta.

A főpásztor hangsúlyozta, sokan vannak, akik ma is a csillagot imádják az Úr helyett. Az asztrológiának azonban Krisztus megszületésével vége, hiszen Ő a teremtett világ és az élet ura és ennek az uralomnak soha nem lesz vége.

Az ünnepi szentmise végén Csizmadia István plébános Isten áldását kérte Ternyák érsekre és főpásztori szolgálatára abból az alkalomból, hogy 24 évvel ezelőtt ezen a napon, tehát január 6-án szentelte püspökké Szent II. János Pál pápa Rómában.

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír