Értelmezések az Universae Ecclesiae instrukcióhoz - Federico Lombardi SJ jegyzéke

Kitekintő – 2011. május 14., szombat | 13:34

A május 13-án közzétett dokumentumot az elmúlt hetekben elküldték minden püspöki konferenciának – írja jegyzékében a szentszéki szóvivő, emlékeztetve az Egyházi Törvénykönyv 34. kánonjának előírására: „az utasításokat, melyek a törvények előírásait világítják meg, és a végrehajtásuk során követendő szempontokat fejtik ki és határozzák meg, azok számára adják, akiknek gondoskodniuk kell arról, hogy a törvényeket végrehajtsák”.

Az instrukció első nyolc pontja röviden felidézi a Római Misekönyv történetét egészen az utolsó kiadásig, amelyre 1962-ben, Boldog XXIII. János pápasága idején került sor, valamint az 1970-ben VI. Pál pápa által jóváhagyott misekönyvig, amely a II. vatikáni zsinat liturgikus reformja után készült.

Az instrukció meghatározza azt az alapelvet, hogy a római liturgiának rendes és rendkívüli formája van, amelyek az egyetlen latin szertartás két használatát jelentik. Mindkettő a „lex orandi” kifejeződése. Ősi formája miatt megfelelő tisztelettel meg kell őrizni a rítus rendkívüli („tridenti”) formáját.

A most közzétett dokumentum ismételten leszögezi a Summorum Pontificum pápai motu proprio célját: a) minden hívőnek felkínálja a római liturgia értékes és megőrizendő kincsét; b) valóban biztosítja a rendkívüli forma használatát mindazoknak, akik erre igényt tartanak; c) elő kívánja mozdítani a kiengesztelődést az egyházban.

A 9-11-ig terjedő pontok emlékeztetnek rá, hogy a pápa rendes (kormányzati) hatalommal ruházta fel az Ecclesia Dei Bizottságot a témát illetően. Így az egyrészt dönthet azokban az esetekben, amikor jelzések érkeznek, hogy egyes püspökök a motu proprióval esetleg ellentétes intézkedéseket hoztak. Másrészt a bizottság feladata, hogy az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció jóváhagyásával gondozza a római rítus rendkívüli formája liturgikus szövegeinek kiadását.

A dokumentum ezt követően 23 pontban (12-35) foglalja össze az egyes normákat. Tisztázza a „coetus fidelium” – a hívek csoportjának a fogalmát, vagyis azon hívőkét, akik a rendkívüli forma celebrálását kérik. Különösen fontos az a meghatározás, miszerint azok a hívek, akik a rendkívüli forma szerinti liturgia bemutatását kérik, semmiképpen sem tartozhatnak olyan csoportokhoz, és nem támogathatják azokat, amelyek ellenzik a rendes forma érvényességét vagy törvényességét, illetve nem fogadják el a pápa, mint az egyetemes egyház legfőbb pásztorának tekintélyét.

(A képen a pápa épp aláírja az instrukciót William Levada bíboros, a Hittani Kongreráció prefektusának jelenlétében.)

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

#liturgia #Vatikán