Etikus vállalatvezetés

A konferenciát A vezetési gyakorlat és a klasszikus etika a személy szolgálatában alcímmel szervezték a Pápai Szent Kereszt Egyetemen.

Az egyre összetettebbé váló és egyre kevésbe kormányozható társadalomban, a közszférában és a vállalatoknál olyan problémává vált a cselekvés céljának keresése, amellyel új megközelítésből kell szembe nézni. A személyeket motiváló tényezők és a közösségi vagy személyes szakmai útkeresés elválaszthatatlan módon kötődik a boldogságkereséshez. Ennek következtében a vállalati etika nem állhat pusztán előírt viselkedésformákból, amelyek gyakran elégtelenek. Olyan bölcsességre van tehát szükség, amely közösségi és emberi szempontból is értelmet ad a vállalatok és a társadalom vezetéséhez.

Ebből kiindulva indított konferenciasorozatot cégvezetők számára a CONSEL olasz nonprofit szervezet és a Pápai Szent Kereszt Egyetem. A találkozók által a klasszikus etika hagyományos kérdéseit kívánják elmélyítesni az erények arisztotelészi felfogásán és a vállalatvezetési gyakorlat konkrét eseteinek vizsgálatán keresztül.

A február 8-ai zárókonferencián felszólalt Luis Romera, a Pápai Szent Kereszt Egyetem rektora; Giancarlo Cremonesi, az ACEA olasz energiaszolgáltató vállalat vezetője; Stefano Zamagni, a Bolognai Egyetem közgazdaságtan professzora, valamint más felsővezetők. Maurizio Sacconi olasz munkaügyi miniszter hivatali elfoglaltsága miatt írásban küldte el beszédét. A tanácskozás résztvevői február 9-én részt vettek az általános pápai kihallgatáson.

Az előadók – XVI. Benedek szavait idézve – kiemelték, hogy a személyt kell a társadalom, a gazdaság középpontjába helyezni. A személy eszközként használja a vállalkozást, a gazdaság különböző elemeit, amelyek önmagukban semlegesek; sem nem pozitív, sem nem negatív tényezők. A személyt kell tehát nevelni ahhoz, hogy etikusan használja a rendelkezésére álló eszközöket. Ha az etikát valamilyen érdeknek alárendelve akarjuk a gyakorlatban alkalmazni, nem működik, hiszen önmagában jelent értéket. Ennek tükrében kell szembenézni a mai világot meghatározó globalizáció, a gazdasági delokalizáció, a rövidtávú tervezés és a kapzsiság problémáival is. A vezetésben először meg kell értenünk a létezés és saját életünk célját ahhoz, hogy megfelelő döntéseket tudjunk hozni, és hogy a személy értékét figyelembe vegyük.

Zamagni professzor beszédében feltárta annak okait, hogy Olaszországban miért csak 20 évvel ezelőtt kezdett előtérbe kerülni a vállalat társadalmi felelősségének kérdése; az Egyesült Államokkal szemben, ahol az 1950-es években merült fel először fontos szempontként. Hangsúlyozta, hogy Olaszországban a marxizmus, a katolicizmus és republikánus eszmekör más-más szempontból, de elutasította a vállalkozók megbecsülését. A marxista felfogás az ember elnyomásának színtereként tekintett a vállalkozásra. A katolicizmus inkább a szociális szférára és az oktatásra összpontosított, a republikánus, illetve liberális eszmekör pedig csak az állam irányító szerepe összefüggésében vette azt figyelembe.

Minthogy a kommunizmus összeomlott, a liberális gazdasági eszmékben pedig a mostani világválság miatt csalódtak az emberek, visszatérés tapasztalható az eredetekhez, a kiindulási ponthoz: Itáliához. A professzor véleménye szerint a piacgazdaság ugyanis Toszkánában alakult ki a XIV. században, itt jelent meg először a modern értelemben vett vállalkozó alakja, például Coluccio Salutati, a firenzei reneszánsz kulcsfigurájának személyében. Majd a humanizmus időszakában, a XV. században, a Leonardo da Vinci által létrehozott munkafelosztási modell  alapján teljesedett ki, amelyben a nevelés fontos része volt a munkának. Azt kérte munkatársaitól, hogy kövessék a példáját, így tanulnak tőle, ugyanakkor ebben az interperszonális kapcsolatban minden résztvevő egyaránt gazdagodik. Fel kell tehát újra fedezni ezeket a régi modelleket, amelyek központi eleme az etikus vezetés volt – hangsúlyozta az egyetemi professzor.

Stefano Zamagni ezt követően bemutatta az etika négy típusát, amelyeket a gazdasági életben kiindulási pontként használhatunk: a hasznosság-, a szerződés, a kötelességelvű és az erény-etikákat. A négy típus közül az arisztotelészi erény-etika a legősibb. Ezt fejlesztette tovább Aquinói Szent Tamás és a salamancai iskola. A másik három csak részleges értékeket képvisel. Az erény etikának a jó a központi eleme: azért tesszük a dolgokat, mert jót akarunk tenni. A jó nem felosztható, együttesen jelenti az én javamat és a tiédet. Mindenki keresse a saját javát, de nem mások ellenében vagy másoktól függetlenül. Az erény etikák középpontjában tehát a közjó áll, ami az egyház társadalmi tanításának is az egyik tartóoszlopa – emelte ki előadásában Stefano Zamagni professzor.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír