
A bíboros szerint minden, az orvostudomány rendelkezésére álló eszközt fel kell használni a fájdalomcsillapításra. Ezek az intézkedések a halál beálltának aktív siettetésével ellentétben a beteg „elkísérését jelentik, ahogy elhagyja a földi életet” – hangsúlyozta a bíboros.
A katolikus egyház ellenez minden olyan cselekedetet vagy mulasztást, amelynek célja, hogy a páciens halálát előidézze, nyilatkozta a bíboros. A végső stádiumban lévő betegeknél is biztosítani kell a folyadék- és táplálékbevitelt. Az egyház mindazonáltal ellenzi a „hiábavaló és aránytalan” terápiákat, amelyek csak a haldoklást és a szenvedést hosszabbítják meg.
Lozano Barragán üdvözölte a betegek rendelkezési jogának lehetőségét, de hangsúlyozta: mindenki számára világosnak kell lennie, hogy ezek a rendelkezések csak a haszontalan életmeghosszabbító intézkedésekről való lemondást tartalmazhatják, az aktív eutanázia kérését nem. A keresztény ember számára a halál nem a véget jelenti, hanem „az Atyához való hazatérés pillanatát, és mindenkinek joga van arra, hogy méltósággal érje el ezt a pillanatot” – mondta a bíboros.
Az olasz politikai és közélet az elmúlt hetekben sokat foglalkozott az eutanázia kérdéskörével. A figyelmet Piergiorgio Welby esete terelte újból a témára, a volt futballbíró ugyanis, aki izomelégtelenségben szenved, s hónapok óta a légzését, táplálását és életfunkcióit működtető gépek tartják életben, levélben fordult az olasz köztársasági elnökhöz, hogy tegye lehetővé számára a passzív eutanázia alkalmazását. Giorgio Napolitano államfő a parlament kezébe adta a döntést.
Magyar Kurír
Kép: www.catholic-pages.com