Az Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdítás szerkezeti középpontjában a homília, az igehirdetés kiemelt formája áll. Ezek a pontok olyan mélyrehatóak, annyira alaposan járják körül a prédikálás gyakorlatát (az előkészületektől kezdve a megvalósuláson át egészen az egyházi hatások elemzéséig), hogy ennek a szakasznak tananyaggá kell válnia a szemináriumokban, egyfajta mini-kézikönyvül kell szolgálnia a prédikálás mindennapos gyakorlatában élő papság számára.
A pápa legelőször a homília koordinátáit vázolja fel. Nem egyszerű „prédikálásról”, szent témáról szóló beszédről van itt szó. A homília egyedi műfaj, minőségileg több mint egy átlagos értelemben vett igehirdetés vagy szentbeszéd. Az első alapvető meghatározója a liturgikus kontextus (nr. 137–138): ez determinálja tartalmát (vagy a szentírási szakaszok, vagy a liturgikus szövegek), de a szóhasználatát, „módszertanát” is. „A homília nem lehet egy szórakoztató látványosság, nem felel meg a médiaforrások logikájának, hanem át kell tüzesítenie, értelemmel kell megtöltenie a liturgikus ünneplést” (nr. 138). Épp a liturgia kerete okán rövidnek kell lennie, nem hasonlíthat előadáshoz vagy hittanórához, nem keverhető össze a bibliaórával vagy a katekézissel. Ha önállósodik, terjedelmében, tartalmában vagy stílusában kiválik a liturgia egészének szövetéből, akkor elfelejti az alapkövetelményt: az ünneplés „részei közötti harmóniát és annak ritmusát” (uo.). Emellett a prédikációban nem a dörgedelmes, vagy éppen okos, kioktató pap szólal meg, hanem az Egyház mint anya – aki éppen ezért (a pápa szójátékával élve) „anya-nyelvet” beszél a homíliában (nr. 139), egyfajta anyai kultúrát valósít meg. Csak így válhat a szentbeszéd olyan megszólalássá, amely valóban képes lángra gyújtani a szíveket. Emellett persze szükség van a homília inkulturációjára is, hogy így végül „az evangéliumi üzenet szintézisét, s ne különválasztott gondolatokat vagy értékeket” közvetítsünk (nr. 143).
A következő szakasz (nr. 145–159) alapvetően a prédikáló papságnak szól, s a felkészülés, az előkészítés szempontjait vizsgálja, melyek e helyen csak felsorolásszerűen említünk meg: a Szentlélek segítségül hívása, az igazság szolgálata (vagyis a szentírási szakaszok üzenetének figyelmes és alázatos feltárása), a Szó személyessé tétele (vagyis a prédikátor személyes eggyé válása az Igével), a lelki olvasás/értelmezés (vagyis nem pusztán nyelvi-teológiai szövegelemzés), a nép meghallgatása (vagyis a készség arra, hogy a hívők valóságára reflektáljunk) és a pedagógiai eszközök alkalmazása (a képek, példák alkalmazása, a helyes nyelvezet, a pozitív tónus). Csak így tehetünk eleget VI. Pál intésének: „sokat várnak ettől a prédikációtól, s azért teremnek gyümölcsöt belőle, mert egyszerű, világos, közvetlen és megfelelő” (nr. 158).
Az evangelizáció kapcsán természetesen nem hallgathatunk a kérügmáról, vagyis az evangélium első, apostoli meghirdetésének a fontosságáról. Nem csak a homíliában, de a katekézisben, hitoktatásban is kérügmatikusnak kell lenni: azaz mindig az üzenetre, a lényegre kell összpontosítani, s azt egyszerű szavakkal, tanúságtevő magatartással kell átadni. Emellett a katekézis terén fontos még a misztagógikus, a misztériumokba (értsd: szentségekbe, szentségi életbe) bevezető szemlélet. Enélkül semmilyen hitoktatás nem ér semmit. Hisz a lényeg ez: „a nevelési tapasztalat szükségszerű lépcsőzetes előrehaladása, amelyben közreműködik az egész közösség, és a keresztény beavatás liturgikus jeleinek megújult értékelése” (nr. 166). Azaz: a jó homília és hitoktatás belesző a közösség szentségi életébe, valóban eleven vesszővé tesz a szőlőtőn.
Ezért is fontos, hogy minden egyes személy vezetést, kísérést kapjon az útján, amely adott esetben egészen személyes kell, hogy legyen. Emellett tudatosítanunk kell önmagunkban, hogy nem csak a prédikálás és a hitoktatás, de az egész keresztény lét a Szentírás szüntelen olvasásából, tanulmányozásából táplálkozik – baráti, közvetlen, bensőséges viszonyt kell kialakítanunk a Bibliával, hisz enélkül nem lehetünk misszionáriusok (nr. 175).
(A dokumentum ismertetését holnap folytatjuk)
Török Csaba/Magyar Kurír
Az Evangelii gaudium teljes szövege a Vatikán hivatalos honlapján különféle nyelveken elérhető:
angol
olasz
spanyol (ezen a nyelven, anyanyelvén írta meg buzdítását a pápa)
német
francia
portugál