Fagyba és önmagunkba zárt csoda

2017. január 11. szerda 19:15

Az elmúlt napok kritikus téli időjárása, a kialakult társadalmi összefogás és segítségnyújtás kapcsán főszerkesztői jegyzetet adunk közre.

Talán az év legzordabb hétvégéjét hagytuk magunk mögött. Itthon sok éve nem csípett így a fagyba kapaszkodó hideg. Ezekben a napokban egyre beljebb és beljebb húzódtunk biztonságot adó, fűtött otthonainkba, ám paradox módon mindinkább a szemünk elé kerültek az év többi napján elfeledettek, az arctalanságba és szívünk érzéketlenségébe vesző szegények, a nélkülözők, a hajléktalanok.

Isten a meglepetések istene, és még a lehetetlennek tűnő, drámai helyzeteket is igyekszik a javunkra fordítani. Az Úr a hőmérők befagyasztásával próbálkozó hideg ellenére mintha észrevétlenül, de sebészi pontossággal kezdené kiolvasztani a szívünket. Valahogy a prófécia mintájára gyógyít: jégszívünk helyére lassan hússzívet kapunk. Hiszen ha elolvassuk az e heti lapszámban [az Új Ember január 15-i lapszáma – a szerk.] a máltaiak életmentő munkájáról készült riportot vagy a „Vigyél magaddal, ha fázol!” akcióról szóló híradást, ismét azt láthatjuk, ami már a hétvégi friss hírekből is nyilvánvalóvá vált: a szokatlan hidegben az utca emberétől a rendőrig mindenki segíteni igyekszik a nehéz helyzetben lévőkön. Mintha most mindenki jobban odafigyelne a másik emberre, az utcán fekvőkre, a fűtetlen otthonokban élőkre… Lassan megértjük: miközben életet próbálunk menteni, magunkat is mentjük.

Székely János egy homíliájában legutóbb arról beszélt, hogy a Jelenések könyvében az ördögnek nincs már neve, csak száma: 666. A sátán ma is azt szeretné elérni, hogy arctalan statisztikai adatokká, puszta számsorrá váljunk, és különösen azzá váljon szemünkben a másik, akár az utcán fekvő ember.

Engedjük, hogy a szomszédunk, akinek kéménye füstöt egy ideje már nem látott, vagy a templomaink mellett élő hajléktalanok kitörjenek arctalanságukból, névtelenségükből! Ne menjünk el mellettük, inkább forduljunk oda hozzájuk, szólítsuk meg őket, és a napnál is világosabb lesz számunkra, hogy nem statisztikai adatok ők, hanem Józsi, Laci, Ida a nevük, s életük, történetük van. Múltjuk és megdermedt jelenük. Jövőjüket és ők a mienket egymás kezében hordozzuk, miközben mindannyiunkat hordoznak.

Ismerve a Szent Mártonról és a didergő koldusnak adott köpenyéről szóló történetet, s annak végét – amikor a katona szent aludni térve álmot lát –, hisszük, hogy a csoda a mi életünkben is folytatódhat. Álmunkban mi is megláthatjuk urunkat, Jézust, amint a körülötte álló angyalok sokaságához fordulva fennhangon így szól: Ez az ember, (ide bátran helyettesítsük be a saját nevünket), megszólított, betakart, és egy pohár meleg teát adott nekem… Mert „bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40).

Az írás az Új Ember 2017. január 15-i számában jelenik meg.

Fotó: Merényi Zita

Kuzmányi István/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
te-is-tudsz-vendegeket-hivni-jezushoz-az-alpha-kurzus-bemutatonapjara-varunk
Te is tudsz vendégeket hívni Jézushoz! – Az Alpha kurzus bemutatónapjára várunk

Kit érdekel annyira Jézus, hogy komolyan veszi missziós parancsát, és meg akarja ismertetni másokkal? És kit érdekel annyira, hogy elmegy egy keresztények szervezte baráti összejövetelre, hogy többet halljon róla? Az Alpha kurzust január 20-án a Kanter Károly Felnőttképzési Intézetben mutatják be.

20:28
oszto-pontok-hagyomany-lenyege-folytathatosag
Osztó-Pontok az Egyház jövőjéről – A hagyomány lényege a folytathatóság

Az Osztó-Pontok kerekasztal-beszélgetés témája ezúttal a vallásosság alakulása és az Egyház jövője volt. A budapesti Panagia Központban január 15-én megtartott rendezvény vendége Gérecz Imre bencés szerzetes és Hidas Zoltán szociológus, egyetemi tanár volt. A beszélgetést Vigh Noémi vezette.

19:15