Ferenc pápa beszéde az iserniai börtön fogvatartottjaihoz

Ferenc pápa beszédet intézett a fogvatartottakhoz, akiket egyenként is köszöntött.

Köszönöm szépen a fogadtatást és a reménységről tett tanúságtételt – mondta a pápa. – Az igazgatónő beszédében is meghatott a reménység szó. Ez az a kihívás, ahogy két hete mondtam Castrovillari börtönében: a társadalomba való visszailleszkedés kihívása. Ehhez szükség van egy útra, mind külsőleg, a börtönben és a társadalomban, mind belsőleg, a lelkiismeretben, a szívekben.

Fontos, hogy ne álljunk egy helyben, az állóvíz is megromlik – figyelmeztetett a Szentatya. – Előre kell haladni, minden nap egy lépéssel előbbre az Úr segítségével. Isten az Atya, mindig irgalmas, mindig szeret bennünket. Soha nem fárad bele, hogy megbocsásson – ez a mottója ennek a látogatásnak. Lehetővé teszi, hogy ismét talpra álljunk, maradéktalanul visszaadja méltóságunkat. Isten nem feledkezik meg rólunk. Izajás próféta mondja a Bibliában: Ha egy anya megfeledkezne gyermekéről – és ez lehetetlen – én akkor sem feledkezem el rólad soha sem (vö. Iz 49,15).

Ezzel a bizalommal nap min nap előbbre haladhatunk. Ezzel a hűséges szeretettel, ami elkísér minket, nem csalatkozunk a reményben – mondta a pápa, majd a foglyokkal együtt elimádkozta az Üdvözlégy Máriát.

A rabok egy nagy tábla csokoládét készítettek ajándékba Ferenc pápának, amely egy olajfát és egy mandulafát ábrázol – a béke és az újjászületés jelképeként.

Magyar Kurír