Ferenc pápa beszéde a fogvatartottakhoz: Az Úr megbocsát és elkísér

Képgalériával – Klikk a képre!

Ha a börtön nem segít az elítéltnek, hogy újra megtalálja a társadalmi beilleszkedés útját, akkor csak egy büntetési időszakot jelent, amely gyakran lealacsonyító a fogvatartott méltósága szempontjából. Ez volt az egyik kulcsmondata Ferenc pápa beszédének, amelyet a Castrovillari börtön lakóihoz és az ott dolgozókhoz intézett. A Szentatya első útja Cassano all’Jonio calabriai településen a büntetés-végrehajtási intézménybe vezetett. A találkozón a pápa lelki közelségét fejezte ki az Egyház nevében mindazoknak, akik börtönben vannak a világ minden részén. Jézus azt mondta: „Börtönben voltam és meglátogattatok.”


Az elítéltekkel kapcsolatban fontos téma az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása és a büntetésletöltés megfelelő körülményeinek biztosítása. Ez azonban nem elegendő, ha nem társul hozzá az intézmények konkrét elkötelezettsége a hatékony társadalmi beilleszkedés iránt. Amikor ezt a célt elhanyagolják, akkor a büntetés-végrehajtás pusztán büntetéssé és társadalmi megtorlássá degradálódik, ami káros az egyén és a társadalom számára egyaránt. Isten nem így tesz velünk. Megbocsát, elkísér és segít bennünket az úton. Mindig. A kis dolgokban is. Amikor gyónni megyünk, az Úr azt mondja: „Megbocsátok neked. Gyere velem”. Segít újra elindulni az úton, sosem ítél el és nemcsak megbocsát. Megbocsát és elkísér – tette hozzá a pápa. Isten sosem fárad bele, mindig kézen fogva vezet minket. Ez Isten szeretete és ezt kell követnünk, a társadalomnak is.


A személy valódi és teljes újra beilleszkedése nem csak egy emberi út bejárása. Belép az Istennel való találkozás is ebbe a folyamatba, amely során engedjük, hogy Isten, aki szeret minket, ránk tekintsen. Nehéz dolog hagyni, hogy ránk tekintsen, hogy találkozzon velünk, mert mindig van bennünk ellenállás. Ő vár és figyel. Mindig keres bennünket. Isten szeret, képes megérteni bennünket és megbocsátani hibáinkat. Ferenc pápa az Urat az „újra beilleszkedés mesterének” nevezte, mert kézen fog bennünket és visszavezet a társadalmi közösségbe. Engedjük, hogy megértsen, megbocsásson és elkísérjen.


Beszéde végén a Szentatya annak a reményének adott hangot, hogy a Castrovillari börtönben eltöltött időszak nem elveszett, hanem értékes idő, amely során kérni kell ezt a kegyelmet Istentől. Ezáltal jobbá teszik önmagukat és a közösséget is, mert jóban és rosszban a cselekedeteink hatással vannak másokra, az egész emberi családra. Kérte, hogy imádkozzanak érte is, mert neki is vannak hibái és neki is bűnbánatot kell tartania.

Fotó: L'Osservatore Romano

Magyar Kurír