Ferenc pápa: Isten mindent megbocsát és elfelejt

Ez Istennek a „munkája”, mégpedig „szép” munka: kiengesztelni. Istenünk ugyanis megbocsát mindenféle bűnt. Mindig megbocsát, és ünnepet rendez, amikor valaki az ő bocsánatát kéri, és mindent „elfelejt”. Ferenc pápa a Zsidóknak írt levél azon szakaszáról elmélkedik, amelyben a szerző nyomatékosan beszél az „új szövetségről”, amelyet Isten a választott néppel kötött. Homíliája pedig szenvedélyes meditációvá válik a megbocsátásról.

A kiengesztelő Isten eldönti: Jézust küldi el, hogy egy új megállapodással helyreállítsa a kapcsolatot az emberiséggel. Ez a megállapodás pedig voltaképpen egyetlen dolgon, a megbocsátáson alapszik.

A megbocsátásnak sokféle jellemzője van. Mindenekelőtt: Isten mindig megbocsát! Nem fárad bele abba, hogy megbocsásson. Mi vagyunk azok, akik belefáradunk bocsánatot kérni. Ő azonban nem fárad bele megbocsátani. Péter megkérdezte Jézustól: „Hányszor kell megbocsátanom? Hétszer?” Jézus pedig így válaszol: „Nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Vagyis mindig. Így bocsát meg Isten: mindig. Még ha tele volt is életed bűnnel, sok alávaló dolgot követtél is el, de végül – kicsit szánakozva – bocsánatot kérsz, ő azon nyomban megbocsát neked! Ő mindig megbocsát!

Mindazonáltal felmerülhet a kétely az ember szívében: vajon „mennyire” kész Isten megbocsátani. Nos, elég bűnbánatot tartani és bocsánatot kérni. Nem kell semmit sem fizetni érte, mert Jézus már megfizetett értünk. A követendő példa a példabeszédben szereplő tékozló fiú, aki bűnbánóan egy egész beszéddel készül az apjával való találkozásra, ő azonban még szóhoz jutni sem engedi, hanem szorosan magához öleli és magánál tartja.

Nincs olyan bűn, amelyet Isten meg ne bocsátana. Ő mindent megbocsát. Mondhatná valaki: „De, atyám, én nem megyek gyónni, mert annyi gyalázatos dolgot elkövettem, annyi bűnöm van, hogy biztos nem fog megbocsátani.” Nem így van! Nem igaz! Mindent megbocsát. Ha megbánod, minden bűnödet megbocsátja. Amikor… bizony sokszor előfordul, hogy nem is enged szóhoz jutni! Alig hogy elkezdesz bocsánatot kérni, ő már megérezteti veled a megbocsátás örömét, még mielőtt mindent elmondtál volna!

Egy másik dolog – sorolja tovább Ferenc pápa Isten megbocsátásának jellemzőit –: amikor megbocsát, Isten ünnepet rendez. Végül pedig mindent elfelejt. Isten számára ugyanis az a fontos, hogy találkozzon velünk. Ezen a ponton Ferenc pápa lelkiismeret-vizsgálatot javasol a papoknak: hogyan viselkednek a gyóntatófülkében. Kész vagyok-e mindent megbocsátani? Kész vagyok-e minden bűnét elfelejteni az illetőnek?

A gyónás – mondja befejezésül – nem annyira ítélet, mint inkább találkozás. Nagyon sokszor a gyónás csak automatikus felsorolásnak, puszta formalitásnak tűnik: „Ez meg ez, meg ez, meg ez… Akkor ez meg ez, meg ez, meg ez… Mehetsz!” Mechanikus az egész. De ez így nem jó! Hol marad a találkozás? A találkozás az Úrral, aki kiengesztel, magához ölel téged, és ünnepet rendez neked. A mi Istenünk viszont ilyen, annyira jóságos! Meg is kell tanítanunk a gyónást: hogy gyermekeink és fiataljaink megtanuljanak jól gyónni. Ha valaki gyónni megy, az nem olyan, mintha ruhatisztítóba menne, hogy kitisztítson valami foltot. Nem! Azért megyünk, hogy találkozzunk az Atyával, mégpedig azzal az Atyával, aki kiengesztel, megbocsát és ünnepet rendez.

Szöveg és fotó: Radio Vaticana

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír