Ferenc pápa püspöki helynökökkel és a megszentelt élet képviselőivel találkozott

Ferenc pápa hozzájuk intézett beszédében három pontban foglalta össze üzenetét. „A megszentelt élet ajándék az egész egyház számára, az egyházban születik, benne növekszik, és az egyházra irányul” – idézett a Szentatya a Hittani Kongregáció tanításából és idén május 15-én kelt Iuvenescit Ecclesia kezdetű dokumentumából. Ezt az alapelvet sem a püspökök, sem pedig a megszentelt élet képviselői nem felejthetik el, mert az emblematikusan és nagy erővel fejezi ki a karizmatikus adomány hozzájárulását a keresztségi és szolgálati papsághoz: éppen ezért örömmel és hálával kell fogadniuk azt a püspököknek. A Lumen gentium kezdetű zsinati dokumentum is leszögezi, hogy a megszentelt élet egy lelki tőke, mely Krisztus egész testének javát szolgálja. „Éppen ezért kértem a püspököktől és kérem ma is tőletek – fogalmazott a pápa –, hogy fogadjátok jó szívvel és örömmel mint olyan adományt, mely küldetésetek lényeges része.”

A vikáriusokhoz fordulva a pápa azt kérte, hogy törődjenek a megszentelt életet élőkkel, és támogassák egyházmegyéikben a régi és az új karizmákat egyaránt. A megszentelt élet képviselőit pedig arra emlékeztette, hogy a jogos függetlenséget és mentességet nem keverhetik össze az elszigetelődéssel. Szükség van tehát a beilleszkedésre, hogy a karizmatikus szabadság és a megszentelt élet katolikus mivolta teljes egészében fejeződjék ki a helyi egyházban, hiszen a megszentelt élet az egyházi struktúra részét alkotja.

A zsinat előtt és után is folyamatosan születtek és születnek a megszentelt élet intézményei, hiszen a Lélek ott fúj, ahol akar. A püspökök feladata megkülönböztetni és elismerni a karizmatikus adományok hitelességét és felállítani az új intézményeket az egyházmegyében. Ez nem nélkülözheti azt a nyugodt és alapos megkülönböztetést, melynek alapelveit a Iuvenescit Ecclesia kezdetű dikasztériumi dokumentumon túl még a következő szempontok jelentik: a karizma eredetisége, prófétai jellege, a helyi egyházba való betagozódása, a helyi és az egyetemes egyházzal való közössége, elköteleződés az evangelizálásban, a szociális jelleg, az alapítók megfelelő egyházi érettsége és olyan élete, mely nem mond ellen a Szentlélek műveinek. Ezt megelőzően pedig kérjenek tanácsot a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációjától. A püspökök egy új intézmény felállításakor ne csak a helyi egyház iránti felelősséget hordozzák, hanem legyenek tekintettel az egyetemes egyházra is.

Beszéde harmadik pontjában Ferenc pápa a püspökök és a megszentelt személyek közötti kölcsönös kapcsolatokat érintette. A parancsuralom jegyében nincs kölcsönös kapcsolat – szögezte le –, de ahol párbeszédet folytatnak, ahol egymást tisztelettel meghallgatják, ahol él a vendégszeretet, a találkozás és az ismerkedés, ahol az igazságot együtt keresik, ahol él a testvéri együttműködés vágya az egyház javára, ott valóban léteznek kölcsönös kapcsolatok. Végül Ferenc pápa arra buzdította a püspököket, hogy ne féljenek attól a különbözőségtől, mely a Szentlélektől ered.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír