Ferenc pápa a Rebibbia női börtönben: Isten sosem fárad bele a megbocsátásba!

A szentmise után egyesével üdvözölte őket, egy hangosan síró nőt külön vigasztalt.
Rövid, rögtönzött homíliájának fordítását az alábbiakban közöljük.

Az utolsó vacsorának két epizódja vonja magára figyelmünket.

Az első Jézus lábmosása: Jézus megalázkodik, s ezzel a tettével megérteti velünk, amit mondott: „Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak” (vö. Mk 10,45). Megtanít bennünket a szolgálat útjára.

A másik – szomorú – epizód Júdás árulása, aki nem képes megélni a szeretetet, és a pénz, az önzés erre a csúfságra vezeti. De Jézus mindent megbocsát!

Jézus mindig megbocsát! Csak azt kéri, hogy kérjünk bocsánatot.

Egyszer hallottam egy kis öregasszonyt, egy bölcs nagymamát. Azt mondta: „Jézus sosem fárad bele a megbocsátásba, mi vagyunk azok, akik belefáradunk a bocsánatkérésbe.” Kérjük ma az Úrtól a kegyelmet, hogy ne fáradjunk bele!

Mindig, mindannyiunknak vannak kis botlásai, nagy botlásai: mindenkinek megvan a maga élettörténete. De az

Úr mindig tárt karokkal vár bennünket, és sosem fárad bele a megbocsátásba!

Most ugyanazt fogjuk tenni, amit Jézus tett: lábat mosunk. Ez a gesztus a szolgálatra szóló meghívottságunkra hívja fel a figyelmet. Kérjük az Urat, segítsen, hogy mindannyian növekedjünk a szolgálat hivatásában.

Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír