Az egyházi közösség az Eucharisztia köré gyülekezik, hogy imádja a legdrágább kincsét, melyet Jézus hagyott ránk. A kafarnaumi zsinagógában tartott beszédében Jézus az „Élet kenyerének” nevezi önmagát: „Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” (Jn 6,51) Jézus hangsúlyozza, hogy nem azért jött, hogy valamit adjon, hanem hogy önmagát adja, az életét mint táplálékot azok számára, akik hisznek benne. Az Úrral való közösségünk arra kötelez bennünket, a tanítványait, hogy kövessük őt, fogadjuk magunkba az életét a magatartásunkkal, a másokért megtört kenyérrel, miként a Mester maga megtörte a kenyeret, ami valójában az ő teste. Mi azonban a testvéreink felé tett nagylelkű gesztusaink által törjük meg a kenyeret mások számára – mutatott rá a pápa.
Valahányszor részt veszünk a szentmisében és Krisztus Testét vesszük magunkhoz, Jézus és a Szentlélek jelenléte működik bennünk, formálja a szívünket, benső magatartást alakít ki, ami az evangélium szerinti életformában fejeződik ki – emlékeztetett a Szentatya. – Ez az életforma mindenekelőtt az Isten szava iránti engedelmességet, a testvériséget, a reményt nyújtás képességét a bizalmat vesztettek számára és a kirekesztettek befogadását foglalja magában. Ily módon érettebbé teszi a keresztény élet stílusát.
Krisztus szeretete, melyet szívvel befogadunk, megváltoztat, átalakít bennünket, képessé tesz a szeretetre, nemcsak emberi mérték szerint, ami mindig véges, hanem az Isten mértéke szerint. És milyen az Isten mértéke? Mértéktelen! Az Isten mértéke mérték nélkül való. Minden, minden, minden! – nyomatékosította a Ferenc pápa. – Nem méricskélhetjük Isten szeretetét, mert az mérték nélküli! Így képesek leszünk a szeretetre, még az iránt is, aki nem szeret bennünket… Persze, nem könnyű ez! Mert ha tudjuk, hogy valaki nem szeret bennünket, akkor mi sem akarjuk szeretni őt. De ezt nem szabad! Szeressük azt is, aki nem szeret minket! Álljunk ellen a rossznak a jóval, hogy megbocsássunk, hogy megosszunk, hogy befogadjunk. Jézus és a lelke által így a mi életünk is a testvéreinknek nyújtott „megtört kenyérré” lesz. Ha így élünk, igaz örömre lelünk. Az ajándékká válás örömére, az ajándékok cseréjének az örömére, mely ajándékokat mi előbb kaptunk meg, méghozzá érdem nélkül.
Szép dolog, ha az életünk ajándékká válik. Nem más ez, mint Jézus követése. Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék említeni – mondta végül a pápa. – Az első: Isten szeretetének mértéke a mérték nélküli szeretet. A mi életünk Krisztus szeretetével, az Eucharisztiát befogadva, ajándékká válik. Így, Jézust követve az Eucharisztia által, az életünket ajándékká tesszük. Jézus, az örök életnek égből alászállott kenyere, mely emberré lett Szűz Mária révén. Miután kimondhatatlan szeretettel hordozta magában, egészen a keresztig és a feltámadásig követte őt. Kérjük a Szűzanyát, segítsen felfedezni az Eucharisztia szépségét, hogy az életünk központjává tegyük, különösképpen is a vasárnapi misék és az imádás által.
Az Úrangyala imádság után a pápa emlékeztetett, hogy június 26-án lesz az ENSZ által a kínzások áldozataiért meghirdetett világnap. Ebben a helyzetben – jelentette ki – szilárdan leszögezem, hogy a kínzás minden formáját elítélem, és arra szólítom a keresztényeket, hogy kötelezzék el magukat a kínzás eltörlése, az áldozatok és családtagjaik támogatása mellett. Az emberkínzás halásos bűn! Nagyon súlyos bűn!
Videó: CTV
Magyar Kurír