Ferenc pápa szeretettel fordul a brazil utcagyerekek felé

„Olyan volt számomra a pápa, mintha hús-vér alakban maga Jézus lenne jelen, aki eljön az emberiséghez, hogy sebei fölé hajoljon” – mondta a találkozásról Chiera atya a Vatikáni Rádióban. Nagyon meghatotta, ahogyan a pápa jelen volt a szentmisén, az Istennel való találkozásban.

A szentmise után Chiera atya bemutatta a Szentatyának a Casa de Menort. Eközben olyan érzése volt, mintha az Egyháznak, sőt, magának Jézusnak mesélt volna munkájukról. A találkozás megerősítette őt abban, amit a maguk szerény eszközeivel próbálnak tenni ezekért az utcára vetett gyerekekért Rio külvárosában. Ferenc pápa „mindig azt mondja, hogy ki kell menni az utcára, el kell menni a peremvidékekre, és én elmondhatom, hogy 36 éve ezt teszem. Úgy érzem, hogy Isten éppen ezt akarja tőlem”.

Átadta a pápának Jelenlét című könyvét, majd elmondta, hogy szeretne egy futballkupát szervezni az utcagyerekek számára. Végül átnyújtott Ferenc pápának egy levelet, amelyben a gyerekek a segítségét kérik. A Szentatya pedig a tőle megszokott kéréssel fordult hozzá: „Imádkozzatok értem, imádkozzatok értem!”
Chiera atya azért örül különösen ennek a találkozásnak, mert úgy érzi: Isten szeretetét viszi haza a gyerekeknek Ferenc pápa ölelése, áldása nyomán. Nekik éppen arra van szükségük, hogy érezzék: ők is olyan gyermekek, akiket szeretnek. Az Egyház – a hús-vér pápán keresztül – nem más számukra, mint Isten irántuk való szeretete. Ezzel a jó hírrel érkezik vissza Rio de Janeiróba a hányatott sorsú gyerekekhez.

Renato Chiera piemonti földműves családban született, pappá szentelése és a filozófia szak elvégzése után Rio de Janeiróba küldték szolgálni. 1986-ban alapította az utcagyerekeket befogadó Casa de Menort, amely ma már öt brazil államban négyezer gyerekről gondoskodik. Az első ház alapítását az előzte meg, hogy befogadott a plébániára egy gyereket, akit lopott és kábítószerezett. Ott aztán teljesen megváltozott, de egy este holtan talált rá: a halálbrigádok végeztek vele. Egy hónap alatt 36 fiút gyilkoltak meg, akik a plébániára jártak, és őt magát is megfenyegették. A fiatalok féltek, egyre többek kopogtattak a plébánia ajtaján. Először a garázsban, a teherautó platóján altatta őket, aztán adományokból sikerült kialakítani az első szobát. Küldetéséről így vall: „Nem azért vagyok a nyomornegyedekben, mert szeretem a nyomort, hanem mert ezekben a szegény gyerekekben a keresztre feszített Jézus tekintetét látom.”

Magyar Kurír
(tzs)