Ferenc pápa: A teológus legyen nyitott, és imádkozzon

Félelem nélkül nézzenek a jövőbe, felhasználva a kreativitás és a képzelet lehetőségeit, mindig átfogó képet alkotva az aktuális helyzetekről és kihívásokról, folyton új utakat keresve – biztatta a pápai egyetemek oktatóit és hallgatóit Ferenc pápa.

A Szentatya kiemelte annak jelentőségét, hogy ezek az intézmények szorosan kötődnek az egyházhoz és Róma városához. A hit gyökerei erősen kapcsolódnak a múlthoz: erre az apostolok és a vértanúk emlékezete a példa. A jelenben fontos bekapcsolódni az egyház zarándoklatába a szeretet, az egység és az egyetemesség szolgálatával. A központ és a periféria új jelentést, evangéliumi formát nyer ebben az összefüggésben: Isten logikája szerint, aki a perifériáról érkezik a központba, hogy onnan újra visszatérjen a peremvidékekre. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a diákok növekedjenek a hitben, szívüket és elméjüket kitárják a katolicizmus látóhatára előtt.

A másik szempont, melyet Ferenc pápa kiemelt beszédében, a tanulmányok és a lelki élet kapcsolatára vonatkozott. Valójában korunk egyik kihívásáról van szó: evangéliumi hermeneutikára van szükség, hogy jobban megértsük a világot, az embereket; nem pusztán egyfajta szintézisre, hanem valódi spirituális légkörre, amely a hit és az értelem igazságainak keresésére és bizonyosságára épül.

A filozófia és a teológia által erősíthetjük intellektusunkat, de mindez terméketlen marad, ha nem nyitott elmével és térden állva tesszük. Középszerű az a teológus, aki tetszeleg saját zárt, jól felépített gondolatmenetében. A jó teológus és filozófus nyitott gondolkodású, mindig nyitott Istenre és az igazságra. Az a teológus, aki nem imádkozik és nem imádja Istent, végül a leggusztustalanabb öntetszelgésbe fullad. Ez egy létező egyházi betegség. Nagyon sokat árt a teológusok, a gondolkodók öntetszelgése, ez visszataszító – hangoztatta Ferenc pápa.

A Szentatya beszédében kiemelte, hogy valamennyi pápai egyetem egyházi intézmény. A kutatást és a tanulmányokat a személyes és közösségi életbe kell ágyazni, missziós elkötelezettséggel, testvéri szeretettel, amelynek része a szegényekkel való osztozás, a belső élet ápolása az Úrral. Ezek az intézmények nem teológusokat és filozófusokat gyártó gépek, hanem olyan közösségek, amelyekben növekedhetnek. Olyan személyeket kell nevelni, akik képesek az emberségre. Nem szabad elszakadni a valóságtól, mert ezzel félő, hogy tehetségtelen értelmiségieket nevelünk, jóság nélküli etikusokat, formaságokba burkolózó, szépség nélküli gondolkodókat.

Ferenc pápa végül imáiról biztosította, majd Mária, a Bölcsesség Széke és Loyolai Szent Ignác oltalmába ajánlotta a pápai egyetemek tanárait, diákjait és munkatársait. A Szentatya megköszönte a jezsuita generális, P. Adolfo Nicolas hozzá intézett üdvözlő szavait.

Magyar Kurír