Ferenc pápa: Ünnepeld meg újjászületésnapodat is!

2018. április 11., szerda | 14:48

Április 11-én a Szentatya – miután múlt héten befejezte a szentmise témáját – a keresztségről, a keresztény élet alapjáról tartotta katekézisét a szokásos szerda délelőtti általános kihallgatás keretében a Szent Péter téren.

Ferenc pápa arra biztatta a hívőket, hogy mindennap élesszék fel magukban a keresztségben kapott kegyelmet, hogy egyre jobban hasonlóvá váljanak Krisztushoz. A Szentatya katekézisének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim!

A húsvéti liturgikus idő ötven napja kiválóan felhasználható arra, hogy elgondolkodjunk a keresztény életről, amely lényegénél fogva Krisztusból fakadó élet. Annyira vagyunk ugyanis keresztények, amennyire engedjük, hogy Jézus Krisztus bennünk éljen. Honnan induljunk hát, hogy felélesszük ennek tudatát, ha nem a kezdettől, attól a szentségtől, amely belénk oltotta a keresztény életet? Ez a keresztség. Krisztus húsvétja, a maga roppant újdonságával, a keresztségen keresztül ér el minket, hogy saját képére alakítson át: a megkereszteltek Jézus Krisztuséi, létüknek ő az Ura. A keresztség „az egész keresztény élet alapja”. [1] A szentségek közül ez az első, mert ez az a kapu, amely lehetővé teszi Krisztus Urunknak, hogy lakást vegyen személyünkben, nekünk pedig, hogy alámerüljünk az ő misztériumába.

A görög „baptidzó” ige jelentése: „alámerít, bemerít”. [2] A vízben történő megfürdés sok vallásban meglévő szertartás, mely az egyik állapotból a másikba történő átmenetet fejezi ki, egy új kezdet érdekében történő megtisztulás jele. Nekünk, keresztényeknek azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy bár a testnek kell alámerülnie a vízbe, a léleknek Krisztusba kell alámerülnie, hogy elnyerje a bűnbocsánatot és isteni fényben tündököljön. [3] A Szentlélek erejében a keresztség alámerít minket az Úr halálába és feltámadásába, belefojtva az Istentől elválasztó bűn hatalmában lévő régi embert a keresztelőkútba, és megvalósítva a Jézusban újjáteremtett új ember megszületését. Őbenne Ádám minden gyermeke új életre kapott meghívást. A keresztség tehát újjászületés.

Biztos, egészen biztos vagyok abban, hogy mindnyájan ismerjük születésünk dátumát. Biztos vagyok benne. De kérdezem tőletek, mert van bennem egy kis kétely: mindnyájan tudjátok megkeresztelésetek dátumát? Néhányan igennel válaszolnak, helyes! De ez az igen elég gyengén hallatszik, valószínűleg sokan nem emlékeznek rá. De ha megünnepeljük a születésnapunkat, hogyhogy nem ünnepeljük meg – vagy legalább nem idézzük fel – újjászületésünk napját? Adok nektek egy házi feladatot mára. Akik nem ismerik keresztségük időpontját, kérdezzék meg otthon az édesanyjuktól, a nagybácsitól vagy nagynénitől, a nagyszülőktől: „Tudod, mikor kereszteltek meg engem?” Utána pedig soha többé ne felejtsd el! Azon a napon adj hálát az Úrnak, hiszen az volt az a nap, amikor Jézus beléd költözött, a Szentlélek beléd költözött. Megjegyeztétek jól a házi feladatot? Mindnyájunknak ismernünk kell megkeresztelésünk dátumát. Ez egy másik születésnap: újjászületésnapunk. Kérlek titeket, ne felejtsétek el elvégezni ezt a feladatot.

Idézzük fel a feltámadt Jézus utolsó szavait, melyeket az apostoloknak mondott; világos megbízást ad: „Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). A keresztségben történő megtisztulás által az, aki hisz Krisztusban, magának a Szentháromságnak az életébe merül bele.

A keresztség vize ugyanis nem akármilyen víz, hanem olyan víz, amelyre lehívtuk a Lelket, az „életadót” (Hitvallás). Gondoljunk csak arra, amit Nikodémusnak mondott Jézus, hogy megmagyarázza neki az isteni életre születést: „Ha valaki nem születik vízből és Lélektől, nem mehet be Isten országába. Ami testből született, test; ami Lélektől született, lélek” (Jn 3,5–6). Ezért „újjászületésnek” is hívják a keresztséget: hisszük, hogy Isten „megmentett minket a Szentlélek újjászületést és megújulást adó fürdője által (Tit 3,5).

Ezért a keresztség az újjászületés hatékony jele, hogy új életben járhassunk. Erre emlékezteti Szent Pál a Rómában élő keresztényeket: „Nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba lettünk keresztelve, az ő halálába lettünk alámerítve? A keresztség által ugyanis vele együtt el lettünk temetve a halálba, hogy amint Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is egy új életben járjunk” (Róm 6,3–4).

A keresztség azáltal, hogy alámerít minket Krisztusba, az ő testének, az Egyháznak is tagjává tesz minket, és részesévé tesz minket az Egyház világban teljesítendő küldetésének. [4] Mi, keresztények nem vagyunk elszigetelődve: Krisztus testének tagjai vagyunk. A keresztkútból fakadó életerőre világítanak rá Jézus következő szavai: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem” (vö. Jn 15,5). Ugyanaz az élet, a Szentlélek élete árad Krisztusból a megkereszteltekbe: egyetlen testbe egyesíti őket (vö. 1Kor 12,13), felkeni őket szent krizmával és táplálja őket az eucharisztia asztaláról.

A keresztség lehetővé teszi, hogy Krisztus bennünk éljen, mi pedig vele egységben éljünk, hogy együttműködjünk az Egyházban – mindenki saját állapotának megfelelően – a világ megváltoztatásán. Miután egyszeri alkalommal megkaptuk a keresztségi megtisztulást, az megvilágítja egész életünket, vezeti lépteinket a mennyei Jeruzsálemig. Van egy keresztséget megelőző és egy azt követő időszak. A szentség felvétele megkíván egy hitbeli fejlődést, amelyet katekumenátusnak hívunk, természetesen akkor, amikor felnőtt kéri a keresztséget. A gyermekeket, az ókortól kezdve, a szülők hitében kereszteljük meg. [5]

Szeretnék ehhez hozzáfűzni valamit. Némelyek így gondolkodnak: „Miért keresztelnénk meg gyermekünket, aki nem is értené, mi történik vele? Reméljük, hogy felnő, eljut értelme használatára, és majd ő maga eldönti, meg akar-e keresztelkedni.” Ám ez azt jelenti, hogy nincs bizalmunk a Szentlélekben, mert amikor megkeresztelünk egy gyermeket, abba a gyermekbe beköltözik a Szentlélek, és a Szentlélek elindítja benne – amikor még kisgyermek – azoknak a keresztény erényeknek a növekedését, amelyek később teljesen kibontakoznak. Mindig meg kell adni ezt a lehetőséget mindenkinek, minden gyermeknek: hogy magukban hordják a Szentlelket, aki vezeti őket életükben. Ne felejtsétek el megkeresztelni a gyermekeket!

Senki sem érdemli ki a keresztséget, az mindig ingyenes adomány mindenkinek, felnőtteknek és újszülötteknek egyaránt. De ahogy egy életteli maggal történik, ez az adomány gyökeret ereszt és gyümölcsöt terem a hit által táplált földben. A keresztségi fogadalmainkat, melyeket minden évben megújítunk a húsvéti vigília szertartásán, mindennap fel kell élesztenünk, hogy a keresztség „krisztusivá tegyen” minket. Ne féljünk a „krisztusiság” szótól! A keresztség „krisztusivá tesz” minket. Mi, akik megkaptuk a keresztséget, „krisztusivá” válunk, Krisztushoz hasonlítunk, átalakulunk Krisztusba. A keresztség valóban másik Krisztussá tesz minket.

JEGYZETEK
[1] Katolikus Egyház katekizmusa, 1213.
[2] Vö. KKK 1214.
[3] Vö. Tertullianus: A holtak feltámadásáról, VIII, 3: CCL 2, 931; PL 2, 806.
[4] Vö. KKK 1213.
[5] Vö. A gyermekkeresztelés szertartása, Általános tudnivalók, 2.

Fotó: Vatican News

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
harminc-eves-gyerekmaros-uj-segitoket-erdeklodoket-is-varnak-szuletesnapra
Harmincéves a Gyerekmaros – új segítőket, érdeklődőket is várnak a születésnapra

Idén 30 éves a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó keretében működő Gyerekmaros. A szervezők, jelenlegi és volt önkéntesek együtt ünnepelnek április 27-én Budapesten a Katolikus Pedagógiai Intézetben (KaPi), ahova várják azokat a fiatalokat is, akik a jövőben szeretnének csatlakozni a csapathoz.

2019. április 25., csütörtök
urban-erik-az-erdelyi-ferencesek-uj-tartomanyfonoke
Urbán Erik az erdélyi ferencesek új tartományfőnöke

A Kisebb Testvérek (Ferencesek) Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Rendtartománya 2019. április 23–27. között tisztújítással egybekötött káptalant tart a csíksomlyói kegyhelyen.

2019. április 25., csütörtök
Útravaló – 2019. április 25.

Útravaló – 2019. április 25.

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. április 25.

Mai evangélium – 2019. április 25.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Lk 24,35–48

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle