Ferenc pápa üzenete a 2018. évi missziós világnapra

2018. október 20. szombat 19:12

A Katolikus Egyház 1926 óta minden évben október harmadik vasárnapján, idén október 21-én tartja a misszió világnapját. Ferenc pápa „Együtt a fiatalokkal, vigyük el az evangéliumot mindenkinek” címmel írt az idei világnapra üzenetet.

Kedves fiatalok, most arra hívlak fel titeket, hogy együtt gondolkozzunk el azon a küldetésen, melyet Jézus ránk bízott. Amikor hozzátok fordulok, egyúttal megszólítok minden keresztényt is, akik az Egyházban azt a kalandot valósítják meg, hogy Isten fiaiként élnek. Ebben a veletek és minden egyes emberrel megkezdett dialógusban az a bizonyosság vezet engem, hogy a keresztény üzenet mindaddig aktuális és fiatal marad, amíg nyitott a Jézus által ránk bízott küldetésre. A misszió megerősíti a hitet (Redemptoris missio enciklika, 2) – írta Szent II. János Pál, egy olyan pápa, aki nagyon szerette a fiatalokat.

A szinódus, melyet októberben, a missziók hónapjában fogunk tartani, lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy jobban megértsük a hit fényében mindazt, amit az Úr Jézus nektek, fiataloknak, és rajtatok keresztül az egész keresztény közösségnek üzenni akar.

Az élet egy misszió

Minden férfi és nő egy küldetés, és ez az oka annak, amiért az ember a földön létezik. Elragadottnak és elküldöttnek lenni: e két érzés, mely szívünket, különösen fiatal korban, mint belső erő vezeti, életünket és jövőnket előmozdítja. Senki más nem érzi át oly mélyen az élet hívogató szavát, mint egy fiatal. Az a felelősség, hogy örömben éljünk a világban, mindnyájunk számára óriási kihívást jelent. Jól ismerem a fiatal lét örömteli és árnyoldalait is, és amikor a saját fiatalságomra és családomra gondolok, egyúttal emlékezem a jobb jövőbe vetett élénk reményre is. Az a tény, hogy nem a saját elhatározásunkból élünk a földön, sejtetni engedi, hogy létezik egy minket megelőző terv és kezdeményezés, mely mindnyájunkat éltet. Mindnyájan arra vagyunk meghívva, hogy el-elgondolkodjunk azon, hogy „küldetés vagyok ezen a földön, ezért vagyok ebben a világban” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 273).

Jézus Krisztust hirdetjük nektek

Az Egyház, miközben azt adja tovább, amit maga is ingyen kapott (vö. Mt 10,8; ApCsel 3,6), veletek megoszthatja az utat és az igazságot, melyek ezen a földön az élet értelméhez vezetnek. Jézus Krisztus, aki értünk meghalt és feltámadt, felajánlja önmagát szabadságunk számára, és arra ösztönöz, hogy szabadságunkkal ezt az igazi és teljes értelmet keressük, felfedezzük és hirdessük. Kedves fiatalok, ne féljetek Jézustól és az Ő Egyházától! Bennük található meg az a kincs, ami az életet örömmel tölti el. Tapasztalatból szólok hozzátok: a hitnek köszönhetően találtam meg álmaim forrását, és azt az erőt, melyekkel álmaimat meg tudom valósítani. Sok szenvedést és sok szegénységet láttam, ami számtalan fivérünk és nővérünk arcát eltorzítja. Ám azok számára, akik Jézussal vannak közösségben, minden rossz egyben felhívás is arra, hogy még jobban szeressenek. Sok férfi és nő, sok fiatal szolgálta nagyvonalúan testvéreit és nővéreit az evangélium iránti szeretetből, sokszor egészen a vértanúságig. Jézus keresztjéből tanuljuk meg önmagunk ajándékozásának isteni logikáját (vö. 1Kor 1,17–25) mint az evangélium hirdetését a világ életéért (vö. Jn 3,16). Lángra lobbantva Krisztus szeretetétől, felemésztődik az, aki ég, és növekszik az, aki szeret; ez a szeretet megvilágosít és átmelegít (vö. 2Kor 5,14). A szentektől tanulva, akik nekünk is megnyitják az Isten tágas horizontját, meghívlak benneteket arra, hogy minden élethelyzetben tegyétek fel ezt a kérdést: „vajon mit tenne Krisztus az én helyemben?”

Egészen a föld legvégső határáig hirdetni a hitet

Ti is, fiatalok, a keresztség által élő tagjai vagytok az Egyháznak, ezért közös küldetésünk az, hogy mindenkinek hirdessük az evangéliumot. Az életre születtetek. A hitben növekszünk az Egyház szentségeinek köszönhetően, és ez a hit egyesít minket a tanúk generációinak folyamával: ezáltal mindazok bölcsessége, akik erről már tapasztalatot szereznek, bizonysággá és bátorítássá válik mindazok számára, akik megnyílnak a jövő felé. A fiatalok újdonsága pedig támogatássá és reménnyé válhat azok számára, akik már életútjuk feléhez közelednek. A különböző életkorú emberek együttélésében az Egyház missziója hidat alkot a generációk között, melynek segítségével az Istenbe vetett hit és a felebarát iránti szeretet belső egysége valósul meg.

A hitnek ez a továbbadása, amely nem más, mint az Egyház küldetésének a lényege, azáltal történik, hogy hagyjuk magunkat a szeretet által megérinteni, így örömünk és a lelkesedésünk kifejezésre juttatják, hogy megtaláltuk az élet értelmét és teljességét. Ez a megragadottságból fakadó hitátadás nyitott szíveket kíván meg, melyeket a szeretet tágított ki. A szeretetnek nem lehet határt szabni: a szeretet oly erős, mint a halál (vö. Én 8,6). Egy ilyen „éntágulás” találkozást, tanúságtételt, hithirdetést generál; osztozást a szeretetben mindazokkal, akik távol lévén a hittől, közömbösnek, sőt, néha elutasítónak és egyenesen ellenségesnek mutatkoznak. Olyan emberi, vallási és kulturális közegek, melyek még idegenek Jézus evangéliumától és az Egyház szentségi jelenlététől, „a föld legvégső határának” jelképéül szolgálnak, melyekhez Jézus húsvétjától kezdve küldetést kaptak a tanítványok, mégpedig azzal a bizonyossággal, hogy az Úr mindig velük van (Mt 28,20; ApCsel 1,8). Ezt jelenti azt, amit úgy hívunk, hogy a népekhez (ad gentes) irányuló küldetés. Periférián hagyni a Krisztust kereső emberiséget nem más, mint közömbösség a hittel vagy épp kifejezetten gyűlölet az élet isteni teljességével szemben. Minden anyagi és lelki szegénység, minden, a fivérek és nővérek elleni diszkrimináció nem más, mint Istennek és az Ő szeretetének elutasítása.

A föld legvégső határa, kedves fiatalok, számotokra nagyon is relatívvá és könnyen átjárhatóvá vált. A digitális világ, a közösségi médiumok, melyek mindent átfognak, elmossák a határokat, eltörlik a különbségeket és mérséklik az eltéréseket. Úgy tűnik, hogy minden karnyújtásnyi távolságra van, annyira közeli és közvetlen. Életünk odaadása nélkül ugyan lehet számtalan kapcsolatunk is, de soha nem fogunk tudni elmélyülni egy teljes életközösségben. A föld végső határáig kiterjedő misszió megkívánja önmagunk ajándékozását, mégpedig abban a hivatásban, melyet az bízott ránk, aki minket erre a világra küldött (vö. Lk 9,23–25). Ki merem mondani: egy fiatal számára, aki Krisztust akarja követni, a döntő a hivatásának keresése, és az ahhoz való hűség.

A szeretet tanúbizonysága

Köszönetet mondok minden keresztény intézménynek, mely lehetővé teszi számotokra, hogy személyesen találkozzatok az élő Krisztussal az Ő Egyházában: a plébániáknak, a lelkiségi mozgalmaknak, a különféle szerzetesrendeknek és a számos missziós szervezet számos képviselőjének. Rengeteg fiatal találja meg az önkéntes missziókban az utat, hogy hogyan tudja a legkisebbeket szolgálni (vö. Mt 25,40), előmozdítani az emberi méltóságot és tanúságot tenni a szeretet és a keresztény élet öröméről. Ezek az egyházi szervezetek abban segítenek, hogy a sikereket ne csak magunknak tulajdonítsuk, hanem az Úr adománya fejlődjék és kibontakozzék bennünk, azért, hogy jobban tudjuk egymást szolgálni. Eme időben korlátozott missziós tevékenységnek a dicséretre méltó formái jó kezdetet jelentenek, és segíthetnek titeket abban, hogy a teljes önátadásban misszionáriussá váljatok.

A Pápai Missziós Művek ifjú szívekből születtek, azért, hogy támogassák az evangélium hirdetését minden népnek és hozzájáruljanak az Igazságra szomjazó népek kulturális és emberi kibontakozásához. Az imádság és az anyagi segítség, melyet a Pápai Missziós Műveken keresztül nagylelkűen szétosztanak és eljuttatnak, segítik a Szentszéket abban, hogy azok, akik szükségük enyhítésében segítséget kapnak, ezáltal a maguk részéről környezetükben is tanúságot tegyenek. Senki sem annyira szegény, hogy ne tudna abból adni, amije van, vagy legfőképp abból adni, aki. Szeretném megismételni azt az intelmet, melyet a chilei fiatalokhoz intéztem: „Sose gondold, hogy nincs mit adnod, vagy hogy senkinek sincs szüksége rád! Sok embernek szüksége van rád, gondolj csak bele! Mindnyájan gondolkodjatok el ezen szívetekben: »sok embernek szüksége van rám«.” (Találkozás a fiatalokkal a maipúi nemzeti Mária-kegyhelyen, 2018. január 17.)

Kedves fiatalok, az októberi missziós hónap, melynek során a nektek szentelt szinódust is tartjuk, alkalom lesz arra, hogy Jézusnak és küldetésének még inkább szenvedélyes misszionárius tanítványaivá váljatok egészen a föld végső határáig. Ezért kérem Máriát, az apostolok királynőjét, Xavéri Szent Ferencet, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézt és Boldog Paul Mannát, hogy mindig kísérjenek minket és járjanak közbe értünk.

Vatikán, 2018. május 20., pünkösd ünnepén
Ferenc

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
a-szexualitasban-kifejezodo-szeretet-meltosaga-es-szepsege-cupich-biboros-eloadasa-dublinban
A szexualitásban kifejeződő szeretet méltósága és szépsége – Cupich bíboros előadása Dublinban

Augusztus 21–26. között rendezték meg Dublinban a Családok IX. Világtalálkozóját. Sorozatunkban ezúttal Blase Cupich bíboros, chicagói érsek előadását összegezzük, aki a házastársi szeretet testi dimenziójáról beszélt és vezetett beszélgetést augusztus 23-án.

19:58
az-iraki-szir-keresztenyek-beke-es-remeny-emberei-eloadas-pazmanyon
Az iraki szír keresztények a béke és a remény emberei – Előadás a Pázmányon

„Az iraki kereszténység helyzete az Iszlám Állam után” címmel Yohanna Petros Mouche moszuli szír katolikus érsek és Nicodemus Daoud Matti Sharaf moszuli szír ortodox érsek tartott előadást november 14-én este a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán.

15:04