„Szeretném, ha ma a gyermeket váró asszonyokért imádkoznánk, akik nemsokára anyák lesznek, és most nyugtalanok és aggódnak. Kérdésük: Milyen világban fog élni a gyermekem? Imádkozzunk értük, hogy az Úr adjon nekik bátorságot, hogy bizalommal hordják ki gyermekeiket egy olyan világra, mely bizonyára egy másfajta világ lesz, de amit az Úr nagyon fog szeretni” – imádkozott a pápa a szentmise elején.
Ferenc pápa homíliájában a napi evangéliumot magyarázta, melyben a föltámadt Úr a Tibériás tava partján megjelenik a tanítványoknak, akik bár visszatértek régi mesterségükhöz, hasztalan próbálkoznak a halfogással. Az Úr szavára azonban újból kivetik a hálót, mire az megtelik halakkal.
A tanítványok halászok voltak, akiket Jézus éppen munkájuk közben hívott meg. András és Péter hálóikat vetették a vízbe, de otthagyták azokat, és követték Jézust. János és Jakab hasonlóképpen, elhagyták atyjukat és a segédlegényeket, akik velük együtt dolgoztak, és követték Jézust. A meghívás éppen mesterségük gyakorlása közben érte őket. A mai evangéliumban ez a csodálatos halfogás egy másik csodálatos halfogásra utal, amit Lukács mesél el az ötödik fejezetben. Akkor fognak halat, amikor nem is gondolják, hogy sikerül nekik.
A tanítás után Jézus azt mondja nekik: „Evezzetek a mélyre!” Válaszuk: „De mi egész éjszaka dolgoztunk, és nem fogtunk semmit”. „Menjetek!” – küldi őket az Úr. A te szavadban bízva kivetem a hálót – mondja Péter. Olyan nagy mennyiségben fogtak halat, hogy egészen elképedtek a csodától. Egy bizonyos természetességet lehet látni, egyfajta haladást az Úr ismeretében. Amikor János meglátta Jézust, azt mondta Péternek: „Az Úr az!” Péter erre felöltözött, és a vízbe vetette magát, hogy az Úrhoz siessen. Az első alkalommal – utalt a pápa Péter meghívására és az akkori csodálatos halfogására – Péter térdet hajtott Jézus előtt: „Uram, távozz el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” Ez alkalommal azonban nem mond semmit, mert ez természetes. Senki nem kérdezte: „Ki vagy te?” Tudták ugyanis, hogy az Úr az, természetes volt számukra az Úrral való találkozás. Az apostoloknak az Úrral fennálló családias, bensőséges kapcsolata fejlődött – állapította meg a pápa.
Mi, keresztények, hasonlóképpen az apostolokhoz, az Úrral való bensőséges kapcsolatunk fejlődése útján járunk. Az Úr – mondhatnánk – „kéznél van”, mert velünk jár, és ismerjük őt. Senki sem kérdezte, hogy kicsoda ő, mert tudták, hogy az Úr az. Az Úrral való ilyen családias kapcsolat a keresztény ember sajátossága. Biztos együtt reggeliztek halat és kenyeret, és biztosan sok mindenről beszélgettek közvetlenséggel. A keresztény embernek ez a kapcsolata az Úrral mindig közösségi jellegű. Bensőséges, személyes, de közösségi! – nyomatékosította a pápa. – Közösség nélküli családiasság, kenyér nélküli családiasság, Egyház nélküli családiasság, szentségek nélküli családiasság – ez veszélyes! Gnosztikus családiassággá válhat, csak énértem való családiassággá, mely elszakad Isten népétől. Az apostolok családiassága az Úrral mindig közösségi jellegű volt, asztal körül, mint a közösség jele. Mindig a szentséggel, a kenyérrel!
Azért mondom ezt – folytatta Ferenc pápa –, mert valaki felhívta a figyelmemet arra a veszélyre, amit éppen most élünk meg. Ebben a világjárványban mi is a médián keresztül tartunk kapcsolatot, mint ez a szentmise, melyet közvetítenek, de nem vagyunk együtt – csak lelkileg együtt. A nép kicsi. Van egy nagy nép: együtt vagyunk, de mégsem vagyunk együtt. És az Oltáriszentség is: az emberek, akik kapcsolatban vannak velünk, csak lelki szentáldozáshoz jutnak. És ez nem Egyház. Ez egy nehéz helyzet egyháza, amit az Úr megenged most, de az Egyház eszméje mindig az, hogy együtt van a néppel, a szentségekkel. Mindig!
Húsvét előtt, mikor kitudódott, hogy az üres Szent Péter-bazilikában fogok misézni, írt nekem egy püspök, egyébként derék püspök, és szemrehányást tett: „Hogyhogy, nem elég nagy a Szent Péter-bazilika, hogy legalább harminc személy ott legyen, hogy embereket is lássanak? Ez nem veszélyes!” Én azt gondoltam – folytatta a pápa –, de hát mit gondol ez az ember, mi van a fejében? Először nem is értettem. De minthogy egy derék püspök, közel áll a néphez, valamit mégiscsak mondani akart nekem. Majd amikor találkozom vele, megkérdezem. Aztán megértettem. Ő azt mondta nekem: Vigyázz, ne tedd vírusossá az Egyházat, se a szentségeket, se Isten népét. Az Egyház, a szentségek, Isten népe konkrét. Igaz, hogy most az Úrral való családias kapcsolatunkat ezen a módon kell ápolnunk, de csak azért, hogy kijussunk ebből az alagútból, és ne maradjunk benne.
Ez az apostolok családias kapcsolata az Úrral: nem gnosztikus, nem vírusfertőzött, nem egoista, hanem konkrét és bensőséges. Az Úrral való családiasság a hétköznapi életben, a szentségekben, Isten népe körében. Ők (az apostolok) nagy érettségre tettek szert ebben az Úrral való bensőségességben, mi is tanuljuk meg tőlük! – ajánlotta a pápa. Ők az első pillanattól fogva megértették, hogy ez a családiasság más, mint amit elképzeltek. Tudták, hogy ő az Úr, megosztottak mindent: a közösséget, a szentségeket, az Urat, a békét, az ünnepet. Az Úr tanítson meg bennünket a vele való közvetlenségre, de az Egyházban, a szentségekkel, Isten szent és hűséges népével! – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
