
Az ünneplésre Hódmezővásárhelyen került sor, ahol Fila Béla a hatvanas évek elején káplánként szolgált, majd miután 1999-ben lemondott 1985-től betöltött professzori hivataláról, 2001-től visszavonultan, de a lelkipásztori munkában és a magyar teológiai közéletben egyaránt szerepet vállalva él.
Fila Bélát először a ministránsok, majd Kopasz István plébános köszöntötte, kiemelve a helyi katolikus közösség életében végzett tevékenységének fontosságát, végül tanítványa, Lázár Kovács Ákos, a PPKE–BTK intézetvezető tanára méltatta tanári munkájának és lelkipásztori erőfeszítéseinek sokrétű gyümölcseit.
Annak köszönhetően, hogy Fila professzor életében elválaszthatatlanul összefonódott az akadémiai kutatás (dogmatikai előadásain kívül 1963 és 1970 között filozófiát is oktatott Szegeden) és a lelkipásztori tevékenység (1970-től tizenöt éven át plébánosként dolgozott Nagykőrösön, majd munkáját Pestszentlőrincen is folytatta, s rendszeresen tartott lelkigyakorlatokat papoknak, szerzeteseknek és laikusoknak), a katedrán a tényleges életen és valóságon alapuló, ugyanakkor a filozófia nélkülözhetetlenségéről soha le nem mondó reflexiót végzett, papként pedig a hitben élt élet reflexív megragadására ösztönöz. Előbbi törekvését a mai napig pontosan tükrözik elsősorban a Vigilia című folyóiratban közölt tanulmányai. Akadémiai előadásaival Fila Béla honosította meg Magyarországon a korszerű, európai horizonton mozgó, nem csupán kérügmatikus szándékú, de egyben spekulatív igényű dogmatikai kutatást.
Görföl Tibor/Magyar Kurír