Film készült a bencések életéről

Hazai – 2005. november 17., csütörtök | 20:47

Napi sajtószemlénkben már közöltük, hogy Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be A közvetítő című filmet. A film központi alakja Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát. Az alábbiakban a Kisalföld című megyei napilap november 17-i tudósításából idézünk.

Népes közönség jelent meg a budapesti Uránia moziban. A közvetítő című alkotás díszbemutatója előtt Várszegi Asztrik főapátot a napilap arról kérdezte, miként éli meg egy szerzetes, hogy rendjének múltjáról, jelenéről, a bencések életéről film születik.

„Nem védekezés, csak tény: ártatlan vagyok ebben az ügyben. Nem én találtam ki, nem én kezdeményeztem, nem én kerestem a lehetőséget. Kívülről jött a kérés, hogy ez az alkotás megvalósulhasson, amely a kezdeti kisfilmből, majd kisfilmekből egészen a másfél órás moziig formálódott” – nyilatkozta Várszegi Asztrik.

„Szorongás van bennem, mert nem tudom, hogy az embereknek ez a sajátos üzenet mit jelent. A személyes, közvetlen kapcsolat más, mindig erősebb, mint a képernyőn, a vásznon, vagyis a közvetítőkön keresztül továbbadott gondolat. Szorongás van bennem amiatt is, hogy az emberek megértik-e, vagy elutasítják ezt a fajta üzenetet. A kétségeimmel együtt öröm is lakozik lelkemben, hiszen az evangélium, az örömhír mindenkihez szól, nemcsak a templomban, hanem az utcán is.

Ha valaki rászánja magát, hogy ezt a közel másfél órás filmet megnézze, hogy lelkébe épüljenek a szavak, a liturgikus zene, a művészi felvételek, akkor biztos, hogy a töredékes üzenet megérkezik. Istenről és arról, hogy mit kellene tennünk mindennapi életünkben” – mondta Várszegi Asztrik.

Petényi Katalin és Kabay Barna filmjének díszbemutatója előtt többek között Horányi Özséb, a Pax Romana egykori elnöke szólt a közönséghez: „Átmeneti korban élünk, az átmenetiség arra vonatkozik, hogy a régi erkölcsöket már nem tekintjük érvényesnek, talán már nem is ismerjük. Az új helyzetben sokszor közönybe süppedve, riadtan keresünk. Ilyenkor van, volna szükség értékközvetítő intézményre. Olyanra, mint az egyház.”

Azok a törekvések, amelyeket ez a film érzékeltet, igazi keresztény értelmiségi törekvések. Az értelmiségi szerepválasztásra elsősorban a rend nagy tekintélyű vezetőjétől, de minden megszólaló rendtársától is példát kapunk. Köszönet érte! Erről szól a film – olvasható a Kisalföld című napilapban.

Kisalföld/MK